Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

földi intézkedések utánozását sürgette, anélkül, hogy a különböző idő és hely viszonyait" figyelembe vette volna. Az egységes nemzetet vallotta magáénak, ahol „az alsóbb rendűeket műveltségi állapotjokhoz képest" polgári jogokkal ruházzák fel. Javasolták, hogy a „községi dolgok igazgatására nézve teljes hatalom, s a műveltebbeknek még a megyei dolgok elintézésében is bizonyos részvétel engedtessék. Egyes művelt s alkalmatos személyek díszesebb közhivataloktól" ne legyenek elzárva.

23 A harmadik politikai nézetet valló csoport a „kiváltságos rendet illető földtulajdon" érdekének védelmezője volt. Harcolt minden olyan törekvés ellen, amely e „magános érdekeibe" be akart avatkozni. Addig és akkor tartotta fontosnak megtartani az alkotmányt, amikor és amennyiben az az ő érdekeit ért támadástól megvédi. Ha ilyen veszély nem fenyegetett a „magasztalt ősalkotmánnyal keveset" gondolt. Csak az érdekelte őket, hogy legyen meg a megfelelő jövedelmük, de annak eredete már nem volt fontos számukra. „Minden újítástól retteg, minden változást, mint veszedelmest kárhoztat." Érdekeinek védelmezése közben nehéz megkülönböztetni az alkotmányt védő irányzattól.

24 A „törvénykönyvi párt" a Corpus juris és a magánjog egyesüléséből merítette felfogását. Elmerültek a hazai törvényekbe, nem alakult ki szélesebb látókörük. A „Corpus juris előtte egy túlhághatatlan gát". E politikai alakulat nem akarta a nemzeti jogokat szaporítani nem félt attól sem, hogy az országban általános változások mennek végbe, csak attól, ha „a magános viszonyokban" történnek változások. Csak a „Corpus juris teóriája fel ne forgattassék" — vallották. Legfőbb kívánságuk az volt, hogy „az alispáni és szolgabírói székek, kiváltságbeli bíróságok, pörorvosló szerek, s pörbeli kifogások tovább is úgy mint eddig" megmaradjanak.

25 A különböző felfogások között az ősalkotmányi és a liberális nézet ütközött leggyakrabban, ezekhez csapódott egy-egy kérdésben a másik két politikai áramlat. Már ez is azt mutatta, hogy ezek a nézetek ekkor még nem jelentek meg egységes politikai párt igényével. Egy-egy kérdésben a vita hevessége — amint azt majd látni fogjuk — gyakran borította fel a várható elképzeléseket. Gyakran jött létre a „félelmesek", a minden döntéstől félők „pártja" is. Az egyes politikai csoportok élén a korábban már megnevezett személyek tevékenysége meghatározó volt. Az 1828-as választások a konzervatívok megyei csoportjának gyengülését eredményezte Gyürky Pál elkerülésével, aki megkapta es. kir. tanácsos és kamarás címet, és Krassó vármegye főispánja lett.

26 Az 1832-es megyei tisztújításban a liberális erők gyengültek, mert Gyuircsányi Gábor az addigi első alispán és korábban a megye országgyűlési követe királyi tanácsos és a királyi tábla ülnöke lett.

27 A két vezéregyéniség eltávozása, mindkét oldalon érzékenyen érintette a politikai csoportokat. A liberális túlsúly azonban 1832 után is megmaradt, de akkor még nem éleződtek tovább az eddigiekben jellemzett politikai viszonyok. A közélet különböző kérdéseit különféle fórumokon lehetett megvitatni. Mielőtt a bizottságok elé került volna döntésre egy-egy kérdés, azt „társasági körben" megvitatták. A vita alkalmas volt arra is, hogy. a javaslat várható sikeréről is tájékozódjanak az abban érdekeltek. Sok téma előkészületi munkálatai folytak ekként. Természetesen a „félhivatalos" társasági beszélgetés és a hivatalos döntés nem mindig esett egybe. 13