Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tükre

cionalizmus teljes anyagáért. Katalógusának tanúsága szerint forgathatta Voltaire: Kandid, vagy a legjobb világ (Eldorádó, 1790.,' eredetijét Montesquieu: A törvények lelkéről (Pozsony, 1833.) magyar fordítását. De Montesquieu könyve — ami már a szociológiai érdeklődés jelentkezésének tekinthető — mellett itt van az is, ami ennek ellenében született. Rousseau — összes művei között A társadalmi szerződés. (Oeuvers Complets. Paris, 1858. I—VIII. köt.). Nagy Ivánnak az a szándéka mutatkozik ebben, hogy minden szellemi irányzattól, áramlattól tanulni akart. (A bölcsészet szak végén Kant, Schopenhauer, Hartmann neve is — és csak ez — szerepel. Valószínű, hogy írásaikat még ezután akarta beszerezni.) Ez az enciklopédikus hajlam saját és szellemi társai műveltségének reformkori gyökerű sajátossága: az egyetemesség igénye. Könyvtárának külön csoportja: az encyclopaediák és az ilyen jellegű kézikönyvek. A 21 mű közül sorrendben is kiemelkedik az első ilyen jellegű magyar munka: Apáczai Csere János: Magyar Encziklopedia (Győr, 1803.). Ezt követik olyanok — mint a Közhasznú Esmeretek tára, a Convers. Lex. szerint Magyarországra alkalmazva (Pest, 1831—34. I—

XII. köt.), vagy a Meyers Universum (h. п., 1833.) — amelyek a kor polgári enciklopédikus műveltségét adták meg olvasójuknak. És itt van az a mű is. amelyet az ellenzéki politikusok kézikönyveként tartanak számon: Rotteck—Welcker: Staats-Lexikonia. (Leipzig, 1856. I—

XIV. köt.) Az egyetemesség, egy egységes tudományos világkép igénye a polgárosodás szükségletéből eredeztethető. Ez magyarázza Nagy Ivánnak azt a törekvését, hogy az irodalmak sokféleségét gyűjtötte a nyelvészettől egészen az ifjúsági iratokig. (Az ifjúsági irodalomban 1864—66-ban az 1859-es állapothoz viszonyítva azért tapasztalhatunk csökkenést, 14 helyett már csak 8 ilyen műve van, mert valószínűleg a többinek már korábban az lett a sorsa, ami ennek a nyolcnak. Vagyis, Nagy Iván bejegyzése szerint: „1889. jún. 17. átadtam Aladárnak.") Mint látjuk, Nagy Iván érdeklődési köre — gazdag könyvtári állományát tekintve — rendkívül sokirányú volt.

20 A sokféle, tudományos munkájától első pillantásra igencsak távol eső szakok között érdekes kapcsolatra figyelhetünk föl. (Lásd táblázat V. egységét!) Arra ugyanis, hogy mivel nem vált még nyilvánvalóvá a teológia és a modern természettudományok közötti ellentét, könyvtárában jól megfértek egymás mellett. A vallási és egyházi munkák száma 128, arányuk 1859hez képest nem növekedett, e csoport jellegéből következik, hogy már a 16. századból vannak kiadványai, nagy része azonban (41,11%-a) a 18. századból való. Ezek mellett Nagy Iván korszerű természettudományi, alkalmazott tudományi és technikai ismeretek szerzésére is figyelmet fordított. A gazdászat és iparmű: 54, a természettudomány: 34, az orvostudomány: 51, a számtan, mértan, építészet területéről: 12 mű; ezeknek 60—70%-a 19. századi és azonos arányban vannak magyar és külföldi szakkönyvek. Ez azért, abban az összefüggésben jelentős, mert mint tudott, a pozitivizmus erős természettudományos műveltség alapján kibontakozó eszmei irányzat. Könyvtárának ezt a területét, Nagy Iván ilyen irányú érdeklődését, műveltségét az jellemzi, amit R. Várkonyi Agnes általánosabb érvénnyel, szemléletesen így fogalmazott: „korántsem erősen meg127