Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

újjászületésére, s meghatva és lelkesítve az európai polgárosodás nagyszerű, gyors fejleményeitől.. . sürgették a korszerű reformot, haladást". Ök képezték a második politikai csoportosulást. A legnagyobb húzóereje annak a harmadik felfogásnak volt, amely „miután lefolyt az országgyűlés a nemzeti s alkotmányos jogokat nagyjából helyreállította s új törvényekkel biztosította, tűrhetőleg megelégedve, még csak azt óhajtá, hogy a fennmaradt sérelmek is orvosoltassanak".

18 Az országos hatás természetszerűen megjelent az egyes törvényhatóságok szintjén. így nem volt kivétel Nógrád sem. Mi volt az itteni politikai erők magatartásában a legfontosabb jellemvonás? „Fő vonása volt a nógrádi közgyűlésekben nyilatkozott gondolkodásmódnak a mérsékeltség, melly túlzásoktól tartózkodván mindenütt valami középpontot, egyeztetőt keres".

19 Más — például a vallással kapcsolatos — kérdések megtárgyalása során pedig azt lehetett tapasztalni, hogy „a nógrádi rendek határozataiban mindig ugyanazon felvilágosodás szelleme mutatkozott, melly a különböző vallások jogaira nézve semmi különbözőséget nem szenved".

20 Ez a magatartás az országgyűlési tárgyalások során is megmutatkozott. A nógrádi küldött — Prónay János — a vallási türelem messzemenő alkalmazását tartotta felszólalásaiban is szükségesnek.

21 Az általános egyetértést azonban csak a sérelmek tárgyalásánál lehetett érzékelni, és amelyet számos példával lehet igazolni. Más témakörök — és ilyen több volt — vitatásánál, az egyetértést az érdekek szerint elkülönült politikai megnyilatkozás váltotta fel. A különböző véleményeket valló politikusok differenciálódására különösképp Széchenyi István Hitel с műve után erősödött fel, de csírái a rendszeres munkák során is jelen voltak. Nógrád nemességét — az akkori megítélés szerint — négyféle magatartás jellemezte a közéletben. Az „ősalkotmányi felekezet" célja a nevéből következően az ősi nemesi alkotmány „sértetlen fenntartása" volt. összemosták az eszközt és a célt, hiszen az alkotmány csak eszköz lehet „a közboldogság megszerzésére". Közülük sokan a változtatás nélküli alkotmányt a „hazai jólét egyedüli eszközének" tekintették. Ügy tartották, hogy „a nemesi rend kiváltságait" szükséges fenntartani, mert „a köznép nemcsak a haza érdekeiről, hanem tulajdon magáéról sem tudna gondoskodni". A nemesi kiváltságokhoz görcsösen ragaszkodtak, és e felfogást vallók „sokszor a valóságot odaadni készek voltak, csakhogy a külszínt" megtarthassák. Politikai nézeteik sajátosságát jelezte az a tény, hogy elismerték a közteherviselést. Azonban erről két nézet alakult ki körükben. Egyik felfogás azt csupán „a nemesi fölkelés szabályozásában" látta, másik csoportjuk „a nemesség adóztatását kívánta eszközöltetni", de úgy, hogy ezt országos segély, a nemeseknek juttatott különleges politikai jogok, kedvezményes kereskedelmi lehetőség kísérje. A hazafias érzelmek állandó hangsúlyozása mellett e nézetek jelenléte mutatta e csoport politikai magatartását leginkább.

22 A „szabadelvű" vagy liberális nemesi csoport legfontosabb törekvése az volt, hogy a külföldi országok fejlődését megismerje, létrehozzon a magyar körülmények között olyan új intézményeket, amelyek a szükséges változásokat képviselni tudják. E csoporton belül a nagyobb hányad „kül12