Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tükre

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS FELADATOK Ennek a nyitott könyvnek az értő olvasásakor, a következtetések levonásakor mindenekelőtt azt a műveltséget kell szemügyre vennünk, amelynek ez a könyvtár megnyilatkozása, képe, tüköré. Világosan kell látnunk annak, a fentiekben már körvonalazott értelmiségi csoportnak a műveltségét, amelynek Nagy Iván tipikus képviselőjének, alakjának tekinthető. Ez a történész nemzedék végigdolgozta a magyar történelem viharosan fejlődő fél évszázadát a reformkortól az új államforma megszületéséig. Munkásságuk nyomán a 40-es években hatolt be történetírásunkba a társadalomtörténeti szemlélet; és a hazai társadalmi átalakulás talaján, a népies-polgári és nemesi irányzat realista ágainak összekapcsolódása révén pedig kibontakozott a pozitivista történelemszemlélet. „Közös jellegzetessége ennek az értelmiségi csoportnak, hogy társadalmi tudatát tekintve elszakadóban van a feudális Magyarország régi társadalmi normáitól. Származását nézve még a feudalizmus ágas-bogas családfájáról való, de társadalmi tudatát már a készülő új Magyarország alakítja."

16 (Kiemelés tőlem — K.A.) Műveltségének alapjait tehát régi tradíciók vetették meg. Nagy Ivánnak már dédnagyapja, Nagy György (1706—1770) egy gazdaságáról való feljegyzésében fontosnak tartja megjegyezni, 1768-ban: „Könyvem vagyon a poltzon — 27."

17 Nagy Iván pedig, noha a nemesi családok szövevényes rokonsága veszi körül, státusát nem származása, hanem foglalkozása alapján határozta meg. Atyjára, Nagy Ferencre (1788—1843) emlékezve is, annak műveltségét tartotta fontosnak hangsúlyozni. Elmondja róla „Főbb pontok életéből" с vázlatos életírásában, 1872-ben, hogy „anyanyelvén kívül jól tudott latinul, németül és tótul. Tudott hegedülni, flautázni, és klarinétozni... Erős emlékező tehetséggel bírt, honnan „Élő levéltárnak" neveztetett. Olvasmányai leginkább a történelmi és politikai tudományokra terjedtek ki, kis könyvtára is főleg e szakbeli könyvekből állt."

18 A nyelvismeretet kiemelte legidősebb, és véleménye szerint legtehetségesebb testvérére, Nagy Alajos Anzelmre (1813—1843) emlékezve is: „magyarul, németül, tótul, latinul jól tudott, tanult franciául is, ítélő ereje jó, gyors és beható, ennél fogva fogalmazatai legyőzők."

19 Szilárd klasszikus alapú műveltség Nagy Iváné. Könyvtárában megtaláljuk a magyar feudális uralkodó osztály jellegzetesnek tekintett olvasmányait: a latin és görög klasszikusok műveit. (Az 1864—66-os szaknévtára szerint műveinek 10%-a ilyen, 2545-ből 266.) Elképzelhető, hogy családi örökségként (is) maradt rá ez az állományegység, bár ennek eddig nyomaira még nem bukkantunk. Szintén műveltségének hagyományrétegéhez kapcsolódott — az arisztokrácia és polgárosodó köznemesi családokban gyakori — a francia és német nyelv ismerete. Könyvtárának külföldi irodalom, (ahol eredeti nyelven külföldi kiadásokat találni) és a fordítmányok elnevezésű csoportjaiban elsősorban francia, de német szerzők munkáit is szép számmal gyűjtötte. A reformkori értelmiség általános műveltségéhez hozzátartozott a francia racionalisták és a német filozófusok műveinek ismerete. Nagy Iván is természetes mozdulattal nyúlt a felvilágosodás és ra126