Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága

Leblancné Kelemen Mária Bérczy János élete és munkássága Nógrád megye egészségügyi viszonyai a 19. század első felében Nógrád megye elfelejtett nagyjai sorában Bérczy János életének, munkásságának bemutatása igen összetett feladat. Külön fejezet a szépíró, az orvosírő, a főorvos tevékenységének ismertetése. Ezért, hogy munkásságának utóbbi területét megismerhessük, megérthessük, szólnunk kell az egészségügy, közegészségügy rövid történetéről is. AZ ORSZÁG ÁLTALÁNOS EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETE ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI KÖZÁLLAPOTOK A TÖRÖK HÓDOLTSÁG UTÁNTÓL 1848-IG Egyetlen kórház sem maradt a volt török uralom alatti területen. A 18. század elején 47 képzett orvosdoktor működött az országban, ezért a gyógyítás főként az érvágó borbélyok, a falvakban pedig a javasasszonyok kezében volt. Igen kevés volt a céhbeli sebész, rajtuk kívül „orvosi tevékenységet" végeztek a céhen belüli borbélyok, fürdősök, bábák, kenőasszonyok, vándorsebészek stb. Az 1723-ban megalakult Magyar Királyi Helytartótanács Egészségügyi Bizottsága, majd az 1783-as átszervezés után az Egészségügyi Osztálya volt a legfőbb hatóság egészségügyi és orvostudományi ügyekben; bár működését a bécsi Magyar Kancellária irányította. A Helytartótanács székhelye kezdetben Pozsony, majd 1784-től Buda. 1751-ben nyújtotta be tervezetét Perliczy János Dániel Nógrád megye főorvosa Mária Teréziának „egy orvosi főiskola" felállítása ügyében. Akkor — bár az országra nézve előnyös voltát elismerték, — anyagi okok miatt nem valósult meg. 1770-ben alapították meg Nagyszombatban az orvosi kart; de Perliczy tervezetét nem vették figyelembe. 1777-ben áthelyezték Budára s 1780ban Pestre (a Perliczy által kijelölt helyre.)

1 1770-ben jelent meg az első magyar általános közegészségügyi jogszabály, a Generale Normatívum Sanitatis, és 1773-ban az ezt kiegészítő szabályzat. 1787-ben létesítette II. József — a gyakori állati járványok leküzdése céljából — a baromorvosi intézetet. 1752-ben kötelezővé tették a megyék számára a „megyei orvos" alkalmazását. „De még később is a járási orvos [aki rendszerirt csak kirurgus volt] és a járási bába a jobbágyság számára gyakorlatilag elérhetetlen volt." A földesurak a 19. század elején már gyakran alkalmaztak uradalmi orvost. 265