Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

II. GRAFIKAI MUNKÁSSÁGA 1. GONDOLATI VILÁGÁNAK KÖRVONALAZÁSA. A KEZDETEK. Kondor, amikor diplomamunkája témájául Dózsa harcát, seregének sorsát választotta, tulajdonképpen a hivatalos esztétika zászlajára tűzött derkovitsi hagyomány útjára lépett. A zászlóként lobogtatott jelszavak azonban nála mentesek minden vulgarizmustól, súlyos politikai tanulságot ragadnak meg. A történelmi téma révén egyszerre jelenített meg egy múltbeli eseményt, ugyanakkor reagált a magyar valóságra: a forradalmi átalakulás megtorpanásából eredő társadalmi-etikai problémákra. A lapokon 1956—60 között dolgozott. „Érdekel a forradalom, az egyetlen és hatalmas cél leple alatt meghúzódó óriási fejvesztettség gépezete. Ekkor ugyanis képet ölt az emberiség egyetlen élőlény mivolta..." — mondta diplomamunkája tárgyáról. S valóban egyszerre felemelő és groteszk a kép, amit a forradalomról rajzol: forradalmi optimizmus, torpanó tragikum, fenség és trivialitás színezi, de az egészet mégis áthatja a katarzistudat. A Dózsa-sorozat és későbbi, de gondolatilag szervesen hozzákapcsolódó „Apocalipsis cum figuris" címet viselő karcok sem stilisztikailag, sem művészeti kvalitásukat tekintve nem egyenletesek. Kondor művészi világképének, motívumkincsének lényegi elemei azonban már fellelhetők rajtuk. A lapok megmunkálásának mértéke, drámai tömörítő ereje árulkodik arról, hogy Kondort már ekkor is elsősorban a békét, a harmóniát elvesztett, és annak visznyanyeréséért küzdő ember iszonyatos, önfeláldozó harca foglalkoztatta. Önemésztő történelmi felelősségvállalással vizsgálja a vezér, a sereg és a legyőzők viselkedését, elemzi etikai indítékaikat. A „mi az ember" és a „mivégre lett az emberiség" kérdésfeltevésére keresi minduntalan a választ. Pályája a Dózsa-sorozattól kezdve az emberi nem önmegismerő folyamatát próbálja nyomon követni, féltő aggodalommal vizsgálva közben a feltörő és alábukó ember sorsát. Már a Dózsa-sorozatnál félreérthetetlenül a küzdő, az újat akaró, s ezáltal teremtő emberi út mellett tesz tanúságot. Megközelítése intellektuális és filozófiai alapokat sejtető. Elveiről, céljairól valljon — először a szavak erejével — maga az alkotó. „Hallgass, meg hát; okok poklában égőt, mert fenyagetően eszes állatok késett ivadéka vagyok, készen a pusztulásra és ölésre;"

7 A Dózsa-sorozat közvetlen témájában felveti a magyarság sorsát, amely szinte végig a szánalmasan tragikus bukások története. „Magyarság, lenge szó. Eszeféktelen, ostoba őrző, Belemar, beleül, belelép keserves testembe szöges eszméivel, szép szívem vörössét hamar halványító lenge szó. Űjrázgatni káromkodva, életfogytiglan átkozódni : ez a gúnyoltatások kertje"

8 142