Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

Elmondták, hogy nemcsak a Vác—B.-gyarmat vasút szenvedett hajótörést, hanem az Aszód—B.-gyarmat is. Csupán az, ipolysági vonal fog létrejönni, mert azt eg|y nagy társaság szükségletei miatt építik ki. „. .. hogy az aszódi vonal, mely halva született gyermek, eltemettetett, ez áldozatokat szívesen teszi át a verőczei vonalra" — írja a Nógrádi Lapok. Az értekezlet a következő határozatot terjesztette elő: „Miután az, hogy megyénk belső részei és székvárosa Budapesttel valahára összeköttetésbe hozassanak valódi életkérdésünkké vált és ezt legrövidebb, legolcsóbb és legjövedelmezőbb a verőczei összeköttetés által érhetjük el. .. ezen megcáfolhatatlan igazságtól áthatottan a Nógrádi járás értekezletbe a Verőczétől Balassagyarmat és Szécsényen át Losonczig; vezető, s megyénk minden lehető érdekeit felölelő vonalait tűzve zászlajára, ezennel, kinyilatkoztatja, hogy ennek létrehozatala érdekében minden tőle telhető áldozatot kész meghozni". Az engedély megszerzésére 12 tagú bizottságot választottak. Szontágh Pál az elnök, elismerte előnyeit ennek a tervezetnek, ugyanakkor az aszódi vonalra is elkötelezte magát, amikor ígéretet tett régebben, hogy támogatni fogja azt. Az aszódi vonal ellen nem akart fellépni, mert „a megye érdeke így kívánja". Az értekezlet végén Huszár László felszólította a bizottsági tagokat, hogy ellenezzék az aszódi tervezetet, mert a Dunával való kapcsolat előnyösebb a megye számára. A másik vasúti terv támogatói szerint természetesen az Aszód—Balassagyarmat közötti irány az egyedüli, amelynek folytatásában Szécsény—Losonc összeköttetés kiépülhet. „Losonczzal Szécsényen át Gyarmattal vasút által való összekapcsolása legjobb megyei érdek, de országos érdek az, hogy e vonal forgalma feltétlenül a Magyar Államvasutak tényleges birtokában levő vasúti hálózatba torkolljon". Az Aszód—Balassagyarmat irányt még fontosabbá tették a következő kijelentéssel: „e vidék egy második Salgó-Tarjánja lenne Nógrádnak" — gondolva itt a sziráki járásban található szénre.

141 A sajtóban folyó vitát májusban lehűtötte Sréter Alfréd írása, melyben közölte Baross Gábor miniszter válaszát a vasút ügyében. A miniszter az Aszód—B.-gyarmat—Szécsény közötti vasút kiépítésére akadályt nem lát, a Szécsény—Losonc összeköttetést lehetségesnek tartja, Verőcétől kiinduló vonalat azonban nem engedélyezi.

142 Egy év múlva 1891-ben ismét változott a vasútügy állása. Az alispán jelentést terjesztett a megyei közgyűlés elé a Dejtár—Verőce hév előmunkálati engedélyezése tárgyában. A vasút a tervek szerint az Ipolysága—B.-gyarmat vasút dejtári állomásától ágazna ki, s a Lókos-völgyén átvonulva Verőcénél érné el a m. kir. államvasutakat. A kereskedelmi miniszter 1890-ben nem engedélyezte az egyelőre Romhánytól Verőcéig megépülő vasutat, szintén törölte az építési költségre előirányzott 100 000 Ft-ot. Az indoklás szerint azért nem találta jóváhagy hat ónak ezt a vasútvonalat, mert folytak a tárgyalások az Aszód—B.-gyarmat közötti vasút építéséről is. A megye úgy vélekedett, hogy az osztrák vasúttársulat magyarországi vonalainak államosítása folytán bekövetkezett vasútpolitikai változás eredményezte ezt.. A vármegye vasúti politikájának felülvizsgálata is szükséges volt már ebben az időszakban, tekintettel a több irányú vasúti tervekre. Ezért a vármegye felhatalmazta az alispánt, hogy Balassagyarmattól, vagy Dejtártól Lókos-völgy érintéséivel Verőcéig: építendő vasútvonalra előmunkálati engedélyt kérjen, azzal a megjegyzéssel, hogy az engedélytől az esetleg megépülő Aszód—B.-gyarmat vasútra nézve semmi jogi következmény nem származik.

143 A vármegye kéréséhez Losonc várob polgármestere Török Zoltán azonnal csatlakozott, mert a város az aszódi vonal létrehozásában nem volt érdekelt. 93