Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

35 km, Pest—Pilis—Kiskun megye területét 30 kim hosszan szelné át. Jellegénél fogva völgyi vasút lenne, ami az építési költségekben úgy jelentkezik, hogy 430 000 Ft-tal épülne ki. A vasút részvénytáirs-ulati alapon fog szerveződni, részvényesei a következők lennének: a koronauradalom 170 000 forinttal, Nógrád megye 238 000 Ft-tal, a Nógrád megyei érdekeltség 300 000 forinttal, Pest—Pilis—Solt—Kiskun megye 461 540 Ft-tal. Állami segély 260 000 Ft. így alakult ki a végösszeg 1 430 000 Ft. Az alispán szerint az állam, a posta és távírda — szolgálat fejében — adná a 260 000 forintot, a koronauradalom 160 000 forintjával a maradék 1 000 000 forint. Ezt az összeget a két megye felosztaná egymás között úgy, hogy Nógrádra 538 460 forint jutna. Ebből fedezhetőnek látszik az érdekeltség részéről 360 000 forint, a fennmaradó 238 460 forintot a törvényhatóság hitelének igénybevételé vei kell biztosítani. Az összeg: fedezetéül az 1883. évi XV. te. 9. § alapján a közlekedés céljára engedélyezett 3 százalékos pótadót lehet felhasználni. Végül az indítvány közli a vonal útvonalát is: Gödöllő—Szanda —Veresegyház—Mácsa—Tötgyörök—Püspök—Hatvan—'Ácsa—Guta—Kövesd— Szécsénke—Szátok—Vadkert—Lőrinci Psz.—Balassagyarmat. Erre az útvonalra fogják kérni az előmunkálati engedélyt. Az alispáni felterjesztésre a kereskedelmi miniszter 1885 decemberében megadta az előmunkálati engedélyt.

139 Közben folyt a tárgyalás a váci irányról is a honti érdekeltséggel, akik 30 százalékot vállaltiak is a költségből. Nógrád megye azonban a költségek felezését tartotta méltányosnak. November 23-án Oberrecht János, és két társa, akik a Belga Bank megbízottai voltak, a Rákosi—Balassagyarmat vonal engedélyeseiként felkeresték az alispánt, aki természetesen nem biztatta a vállalkozókat a megye támogatásáról. Az okokat már ismerjük, hogy az alispán miért volt elutasító.

140 Éveken keresztül azonban csak ígérték az építkezés megindítását, sőt már Gödöllő helyett Aszód állomás került fel a tervezetre. (Az Aszód—Balassagyarmat vonal kiépítését külön fejezetben tárgyalom, ezért itt csak néhány összefüggés megvilágítására szorítkozom a váci vasúttal kapcsolatban.) 1890. április 3-án, állandó választmányi ülésre került sor az aszód—balassagyarmati vasút ügyében. Itt szólalt fel Pulszky Ágost, aki szerint a vasút csak transzverzális lehet, amely keresztül szeli a megyét. Az aszódi vasút csak 35 km hosszan épülne ki, s mivel a Budapest—Losonc vasút a megye keleti felén húzódik az lenne a helyes, ha a Verőce—Losonc vonal az Ipoly völgyében épülne ki. (Ez a régi Vác vasúti irány — Sz. F.) Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kürtösi, becskei, herencsenyi szén gyenge minőségű, így piacot alig: fog: találni. Siréter Alfréd, Pulszky javaslata ellen foglalt állást. A Verőce—Balassagyarmat és a Vác—Balassagyarmat vasutat ellenezte, mert ezt a kormány sem támogatja, s ellenkezik az osztrák államvasút érdekeivel is. Természetesen ezek után a Scitovszky-féle Budapest—B. Gyarmat tervet támogatta. Szontágh Pál is az aszódi vasutat javasolja kiépítendőnek. Szavazásra került a sor, s az alispáni indítvány mellett szavazott 17, ellene 16, tartózkodott 15 fő. Eközben Rétságon is vasúti értekezletet tartottak. Laszkáry Gyula, báró Andreászky Gábor, Rónay István, Huszár László, Rosenbach Sándor és Illés Ödön megyebizottsági tagok felhívására a nógrádi járás április 13-án ült össze Rétságon. Az ülés tárgyát a Verőcétől B. Gyarmatig, s innen Szécsényen keresztül Losoncig: építendő vicinális vasút terve képezte. Ennek a bizottságnak lett az elnöke Szontágh Pál. Laszkáry Gyula vázolta a vasút előnyeit, amely négy járást szelne át, völgyben haladna végig,, s a legjövedelmezőbb lenne. 92