Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

állóhelyekhez az utakat átépítik; ezek hossza az egy kilométert nem haladhatja meg, de az útépítésihez szükséges műtárgyakat a vasúttársaság fogja megépíteni; c) az útátjárók áthelyezését a megye magára vállalja, de a közutak esetleges áthelyezése a vasúttársaság feladata lesz.

37 A vasútügy a megyében azonban nem mozdult előbbre, mialatt az OMÁVT Csatáig kiépítette a vasutat 1885-re. 1884-ben ugyanis megkapták az engedélyt, a Csata—Ipolyság vasút megépítésére.

38 A vasutat a forgalomnak 1886-ban adták át. A vasútépítő' társaság: észak felé haladva egészen Léváig: építette ki a vasútvonalat. Hont megye székhelyét, Ipolyságot 1886-ban érte el a vasút, s így Balassagyarmattól már csak 30 km-re volt a csatlakozás lehetősége. Kézenfekvőinek mutatkozott az az elgondolás, hogy B. Gyarmat nem Losonc felé kap majd vasutat —, amely 60 km-re van tőle —, hanem Ipolyságon keresztül jut el majd Pestre. Ez a gondolat egyébként egybeesik a régebbi Ipoly-völgyi vasút tervezett vonalvezetésével. A helyi vasutak létesítésének általában nagy akadályai voltak. A szabványok megdrágították az építkezéseket, az érdekeltségek hozzájárulása nem volt jogilag biztosítva. A megyék és a községek támogatását a korábbi törvények nem tették lehetővé, az államkincstár „fiskális" okokból az új adóalap bevonását csak nehezen engedélyezte. A közvélemény azonban sürgette az ilyen vonalak kiépítését.

39 Az úgynevezett olcsó vicinális vasutak létesítésének terve „nyárra lobbant fel, de épp oly hirtelen majdnem el is aludt". 1881-ben még egész hálózatot akartak kiépíteni, de az árvizek átáztatták azokat a „földhányásokat", amelyekre, mint „elég szilárd töltésre" a síneket lerakták volna, s ezután természetes, hogy a vállalkozó eltűnt, s vele együtt a vicinális vasutak ügye is bizonytalan időre eltolódott. A Nógrádi Lapok szerint a nagy vasutak is jobban jövedelmeznének, ha a termelő vidék több pontban össze lenne kapcsolva azokkal, ezt a feladatot pedig a helyi érdekű vasutak tudnák csak megoldani. Az Ipoly-völgyi vicinális vasút egy részének kiépítése iránt Hont megyében is erős mozgalom indult meg. A nógrádiakra nézve kevésbé előnyös az az elhatározásuk, hogy csupán a Szob és Ipolyság közötti Ipolyvölgy részesülne elsosoinban a vasúttal járó előnyökben, s a terv Ipolyságnál egy időre megszakad. A nógrádi érdekeltek azt kívánták, hogy a tervet az egész Ipolyvölgyre terjesszék ki. A Pálfalváig meghosszabbítható vasútvonal terve isi ismét előtérbe került/'

0 1882. júniusában Messa András foglalta össze az ipolysági vasúti terveket. 1869. júliusában Gablencz József és Podlucsány Ottó tagokból álló bizottság járta be azt a területet, ahol a Szob—Ipolyság—Balassagyarmat közötti vasútvonal kiépülne. Megkezdték a tárgyalásokat is a földbirtokosokkal. Elkészítették az áruforgalom várható alakulásairól a terveket. Ebben Kékkő és Nagykürtös vidéke tetemes mennyiséggel szerepelt. A tervezet szerint szén, vasérc, üveghomok adná a vasút tetemes forgalmát. Kereskedelmi szempontból a gabonaszállításokat vették figyelembe, mert Vác helyett előnyösebb lesz Szobra szállítani vasútvonalon. Ügy gondolták, hogy a külföldi gabonakereskedők isi felkeresik majd Balassagyarmatot, a vasút megépülése után. A vasúti szállításban azért lenne kedvező ez az irány, mert eddig Bécs felé, Balassagyarmat—Losonc—Oderbergi—-Bécs: 71,5 mérföld. Losonc—Balassagyarmat—Szob: 13,5 mérföld. Szob—Bécs: 24,0 mérföld, összesen,: 37,5 mérföld, így Bécs felé 34 mérföld takarítható majd meg. Legkívánatosabb tehát az, hogy a tervezett Szob—Ipolyság—Balassagyarmat vicinális vasút létrejöjjön, és ne maradjon, mint eddig is. 1856. évtől fogva számtalanszor* „pium desiderium"

41 69