Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében
el helyét értékrendünkben. A szubjektum cselekvése gyakran utólag —ahogy mondani szokás — a történelem folyamatába ágyazva értékelhető reálisan. Az ilyen megítélés során a korábban szándéka szerint nemes, formailag hősiesnek tűnő tettek valóságosabb megítélést nyernek, esetleg az ellenkező tartalmukra is fény derülhet és ennek megfelelően, tehát a történeti fejlődés iránya szempontjából, a benne rejlő információ, ismeret függvényében ítéljük fneg az íróját (rögzítőjét), a cselekvések elkövetőjét. Mindezek miatt is érthető, hogy a történettudomány és ennek egyik gyakorlati színhelye: a történeti muzeológia kissé „ridegen" bánik e hosszú évszázadok óta gyakorlott visszaemlékezés (memoár) műfajával akkor, amikor a hiteles oklevelekhez, jegyzőkönyvekhez, eredeti leírásokhoz stb. viszonyítva szekunder (másodlagos) forrásként tartja azt számon. Mint általában az ilyesfajta fogalmak használata esetében itt is helyes az a megállapítás: óvakodjunk az elv ad abszurd gyakorlatától. Nem a források hierarchikus megkülönböztetését kell a megnevezésben látnunk. Hiszen a memoárok sokaságával lehetne igazolni, hogy egy-egy történelmi korszak életének megismerése szempontjából mily nagy azoknak a becsük. A magyar honfoglalás korára vonatkozó legfontosabb emlékünk — Anonymus történeti leírása — is igen sok visszaemlékező mozzanatot tartalmaz, de további, újkori példákkal is lehetne e helyes felfogást igazolni. A források rendszerében elfoglalt és bizonyos viszonyt kifejező minősítő helyként kell felfognunk a szakmai megjelölést, amely semmiképpen nem jelenti — nem jelentheti — a források merev szétválasztásának szándékát. A szubjektív mozzanat — a szerző érzelmi élete, politikai meggyőződése ismereteinek forrása, azok gazdagsága stb. erőteljesen hat a rögzített műre. Emiatt igen sok veszélyt is rejthet — különösen az adott témában kevésbé járatos vagy a műfaj szabályait kevésbé ismerő — gyanútlan olvasó számára. Rendkívül fontos követelmény tehát — a kutató számára is — más források használata, a visszaemlékezésben rögzített események, tettek másirányú szembesítésének elvégzése. Ezek — a most talán általánosnak tűnő — vizsgálódó szempontok az értekezés későbbi megállapításaihoz szorosan kapcsolódnak. Rögzítésüket emiatt tartottam szükségesnek. 2. A címben jelzett és a korszakra vonatkozó visszaemlékezésekből a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban jelentős mennyiséget őriztünk meg. Huszonhárom tételen írásban rögzített, kutatásra alkalmas forrás kimondottan és kifejezetten az 1918—1919. nógrádi eseményeivel foglalkozik. Negyvennégy dolgozat nagyobb ívű, más történelmi időszakra is kiterjedő; ezekben azonban önálló fejezetként megjelennek a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság eseményei. Az adattárunkban elhelyezett visszaemlékezések túlnyomó része a Salgótarján és környéke néhány — mindenekelőtt a harci körülményeivel — foglalkozik; Balassagyarmatról és közvetlen környezetéből három, Nagyorosziból három visszaemlékezésünk van. A visszaemlékezések — mint ahogy a fentiekből is kiolvasható — kifejezetten a múzeumi megőrzés szempontjából készültek. (Noha a „szempont" szempontnélkülisége a kutatás során gyakorta szemünkbe ötlik!) A kérdezés szigorúnak tűnő keretei, más esetben a túlzottan nagy szabadságot adó meséitető lehetőség lehet sok esetben a rögzített, aránytalan és egyenetlen visz6
