Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei középrétetek a feudalizmus kései és a kapitalizmus korai szakaszában (kutatási tervezet)

hetünk, amelyek általában eltérő társadalmi helyzetűek, jelentős vagyoni különbségek mutathatók ki közöttük, eredetük is heterogén. Mégis, honnan akkor a szó máig élő gyakori használata, a valóságtól eltérő tartalmi jelentése? Az európai kapitalista fejlődésben valóban szerepet játszik a középosztály („middle class"), amelybe a burzsoázia elemei tartoznak. Éspedig azon elemei, amelyek az ipari forradalom után léptek a történelem porondjára, s gazdasági megerősödésüket hamarosan követte politikai tekintélyük növekedése is. (Elsősorban Angliáról van szó.) Magyarországon ilyen „középosztály" nem volt a polgári átalakulás korában. A feudalista rend átalakítását éppen a feudalista eredetű nemesség vállalta, s ezzel meghatározva ennek a folyamatnak ellentmondásos jellegét. Mocsáry Lajos így látta ezt: „Ez osztályról (mármint a nemességről — P. M.) szólani majdnem annyit tesz, mint szólani az egész magyar nemzetről, mert tagadhatatlan, hogy e nagyszámú osztály képezi nemzetünknek valódi magvát... Polgári osztályunk — fájdalom — igen csekély, nagy része idegen, a magyar rész annyira oda simult a táblabírói tömeghez, hogy vele jóformán együtt vehető". Pulyszky Ferenc visszatekintése szintén ezt emeli ki, mint a magyar társadalomfejlődés egyik sarkalatos pontját.

1 (A nemességnek erről a szerepéről később bővebben beszélünk.) A középosztály fogalom gyakori használata a dualizmus korában lett jellemző. Bár akadtak olyan kortársi tartalmi meghatározások is, amelyek az eredeti jelentéshez álltak közel „.. .magában foglalja azon munkás és munkáltatókat, kik az országos vagyon előteremtésén fáradoznak és kiket producens névvel lehet ismertetni"

2

, az általános szóihasználatban egyértelműen a nemességet, annak is a dzsentrirétegét értették alatta. A magyar kapitalista fejlődés során a volt nemesség a kialakuló társadalmi osztályok között helyezkedett el, nem lépett be a polgárosodás folyamatába, sőt bizonyos része annak ellenzőjévé vált. A középosztály magva, központi eleme a középbirtokos nemesség, a dzsentri maradt. „Felülről" ide tartoztak még az „ezerholdasok", „lentről" pedig csatlakoztak hozzájuk a kispolgári, gazdagparaszti csoportok. A századforduló idejére a középosztály, amelyet most már nyugodtan nevezhetünk középrétegeknek, igen bonyolult struktúrájú volt. Soraiban találjuk a vagyonilag erőteljes középburzsoáziát (malombérlők, téglagyárosok, építési vállalkozók, szállodások, járadékból élők) éppúgy, mint a régi városi polgárság leszármazottait, akik a hagyományos városi és városközi kereskedelmet folytatják, mint elődeik. A középosztály legjelentősebb csoportját az értelmiségi foglalkozásúak (papok, tanárok, köztisztviselők, tudósok, orvosok, ügyvédek, vállalati tisztviselők) alkották. Ezt a megállapítást támasztja alá egy megyei cikkíró is: „...a középosztály alatt nexn csupán az úgynevezett lateiner osztályt — a tisztviselőket és középbirtokosokat, hanem a kisbirtokosokat, a kis- és középkereskedőket, valamint minden egy-két segéddel dolgozó iparost értünk"-'

5 E heterogén jelleg következtében is váltak a középrétegek egyes csoportjai „süllyedő tendenciájúvá", a fejlődés gátjává. Az első világháború után a „középosztály" teljesen és véglegesen „felhígult" polgári elemekkel. Eszmei azonosságot már nem lehet találni közöttük, összefűző erejük a politikai struktúrában játszott és játszható, mégha oly' minimális szerep is. Erőteljes rétegződés indult meg az „osztályon" belül, amelynek meghatározója — leszámítva a nemesi származás adta összetartást — a vagyoni tagozódás. A középrétegek egyre inkább az ellenforradalmi rendszer társadalmi-politikai bázisává váltak, amelyen hálás talajra találtak a nagyburzsoázia és a nagybirtokosság nacionalista, antiszemita eszméi.

4 316