Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei középrétetek a feudalizmus kései és a kapitalizmus korai szakaszában (kutatási tervezet)

Ebből a bonyolult, történetiségében is rendkívül szövődményes társadalmi alakulatból választottuk ki vizsgálatunk céljául a köznemességet. Először nézzük meg, mi volt a köznemesség szarepe a magyar társadalom fejlődésében s milyen szerepet játszott ebben a Nógrád megyei nemesség. Kutatási időszakunk kezdő dátuma, a 18. század eleje. Ez az a kor, amely a megyében is észrevehetően a változások időszaka. A török uralom — mely a megye nagy részét érintette —, majd a Rákóczi-szabadságharc eseményei és következményei után ezekre az évtizedekre esik a megye nemességének megerősödése. A birtokviszonyok rendezése, a feudális struktúra végleges kialakulása a század húszas éveitől kezdődik. Kutatási feladatainkat is ez határozza meg: a jelentős vérveszteségek után hogyan tudott megerősödni a megyei köznemesség, milyen formában, milyen eszközökkel tudta vagyonát gyarapítani, milyen lehetőségek álltak előtte a feudális árutermelésben való fokozott részvételre. S nem járunk messze az igazságtól ha azt állítjuk: ebben a korban gyökerezik a nógrádi köznemesség egy része liberális gondolkodásmódja. De ugyanígy fontos a megyében a majorsági gazdálkodás elterjedése ütemének és hatásának a vizsgálata. E majorsági gazdálkodásnak egyik alapvető következménye még a nemesség differenciálódása. A század végére, a 19. század elejére ez a tagozódás még erősebbé válik, éppen a konjunkturális évek hatására. A megnövekedett piaci kereslet, a viszonylag magas árak a század elején rózsaszínű jövőt varázsoltak a nemesi birtokok látóhatárára. Ez látszódott a megyében is. Fellendült a gabonatermesztés, a nagyobb jövedelmek jóvoltából egyeseknek sikerült az elzálogosított birtokokat visszaváltani (pl. Szilassy Józsefnek losonc-tugári birtokát), mások az örökölt elhanyagolt gazdaságból szívós munkával nagy jövedelmű birtokot alakítottak ki (pl. Jankovich Miklós Salgótarjánban). Kezdett teret hódítani a juhtenyésztés, a belterjes gazdálkodás, a szőlőművelés.

5 Ez az a kor, amelyben a nemesség — legalábbis vagyonosabb része — igyekszik csinosítani lakását, külső környezetét, kulturáltabb külsőt kíván kelteni. Ennek látható jelei pl. az úrilakokat körülvevő kertek. Mocsáry Lajos megyemonográfiájában külön is felsorolja ezeket. Szécsény, Varbó, Kisterenye, AlsóSztregova, Rap, Videfalva, Karancsság, Salgótarján, Lipta-Gerge, Surány települések birtokosai rendelkeznek jelentősebb kertekkel, parkokkal. Az alsósztregovai Madách-birtok díszkertjéről ezt írja: „nagy kiterjedésű, s benne erdő, szőllő, rét, ferdő ház és egyéb hasznos szépségek látszanak". Sokkal szerényebb a lista akkor, amikor a megyei nemesség tudományos érdeklődésének eredményeit, a gyűjteményeket veszi sorra. Szécsényben a Forgáchok csiga- és pénzgyűjteménye, Pilinyben, Videfalván a Kubinyiak pénz-, madártojás-, kőzetgyűjteménye érdemel említést. Ugyancsak hasznos támpont a század eleji nemesség életmódjának kutatásához a könyvtárak helyzete is. Mocsáry felsorolása itt sem túl terjedelmes. Gróf Forgách József, báró Prónay Lajos és a köznemesek közül Kubinyi András, Baloghy Lajos, Szentiványi Márk, Szontágh István, Madách Imre, Katskovits János neve szerepel. Mocsáry már a tudására büszke nemes hangján szólal meg, amikor azt írja, hogy vannak még ugyan kisebb könyvtárak egyes nemeseknél, de azok nem érdemelnek említést, mert azokban a felesleges és céltalan könyvek vannak: „Románok, Utazások, Víg és Szomorú játékok..." ezek nem könyvtárak, csak azok, ahol tudományos, bölcselkedésre való könyvek sorakoznak a szekrényben, mert „ki tsupán tsak a mulatságot keresi az olvasásban, és nem a tudományt —, az nagyon eltéveszti az igazi tzélt". 317