Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Horváth István. A húszéves Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum feladatai napjainkban

Elsősorban a gyűjtés ütemében mutatkozott ez meg, de a gyűjtemények rendszeréinek kialakulásában, a gyűjtemények karbantartásában sem alakult ki eléggé tisztázottan a gyakorlat. Mindezek ma már elfogadott tények. Amelyek felismerése után tartalmában alaposabb tevékenység, a viszonyokhoz jobban simuló, racionálisabb munkaszervezet kialakítására nyílt lehetőség. Erre annál is inkább szükség volt, mert a 60-asi évek vége más, lényegbevágó döntést is eredményezett számunkra: megkezdődött az új Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum tervezése. A munkálatokba az akkori Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya mellett, az országos szakfelügyelet is bekapcsolódott. A szakmai vélemények meghallgatása után a tervező — Magyar Géza, állami díjas építész — megfogalmazta a múzeum végleges terveit. A döntések értelmében 1981-ben a közönség előtt is megnyílhat az intézmény úgy, hogy nyitása előtt az ahhoz szükséges szakmai-előkészítő feladatokat is maradéktalanul elvégezhetjük. Az elhatározásaink szerint a kiállítások részére fenntartott területből 640 m

2-en munkásmozgalomtörténeti állandó, a fennmaradó területen iparművészeti (320 m

2

) és képzőművészeti (110 m~) kiállítást rendezünk. Érdemes a figyelemre a múzeumi tevékenységhez nélkülözhetetlen személyi feltételek alakulása is. A témakörnél — mint a múzeológia más ágazatainál — a túlzások elkerülésére egy-egy adat, számszerűség; megítélésekor jelenlevő veszélyek kikerülésére intenünk kell magunkat. A létszám egyenesvonalú fejlődése, vagy stagnálása, a szakmai felkészültség nem; körültekintő mérlegre tétele különösen sok szubjektív baj forrása lehet. Megállapításaink során a lehető legszükségesebb információra korlátozzuk mondanivalónkat a helyzet valóságos megértése érdekében. Az alapítás és napjaink számadatai vajmi kevés érdemi összevetésre adnak lehetőséget. Mégis el kell mondanunk, hogy 1959-ben 2 főfoglalkozású szakalkalmazott (igazgató és muzeológusi) és 1 fő hivatalsegéd kezdte meg a múzeumi munkát. 1974-ben már 11 fő dolgozott a múzeumban. Közülük öten voltak szakalkalmazottak. Jelenlegi létszámunk 21 fő. Ebből a szakalkalmazottak (muzeológus, népművelő) száma tizennégy fő. A teljes munkatársi névsor helyett jegyezzük fol a múzeumvezetőket kronologikus sorrend szerint; dr. Gajzágó Aladár (1959—1962); dr. Belitzky János (1963—1969); dr. Molnár Pál (1970—1975) között és dr. Horváth István 1975 óta áll az intézmény élén. A személyi feltételeket úgy igyekeztünk alakítani, hogy az a lehető legszorosabb összhangban legyen a múzeumi követelményekkel. Természetesnek tartjuk, hogy egy sor olyan feladatot, munkakört „önállósítottunk", amelyet korábban valamelyik munkatársnak kellett végeznie. Elsősorban az ún. segédmunkakörök kialakítására törekedtünk. Közülük lényegesnek tartjuk: hogy a könyvtári terület szakembert kapott; létrejött a dekorációs részlegünk; a művészettörténeti tevékenység szakmai irányultsága biztosított; külön fotóst alkalmaztunk. A történeti múzeológia szakemberállománya egy fővel bővült, és gyűjteménykezelői munkakört alakítottunk ki. Jelentős előrelépés, hogy közművelődési csoportot hoztunk létre Salgótarjánban két fővel. Mindezek jelzik azt a folyamatot, amelynek lényege abban foglalható öszsze: 1981-re, a múzeum épületének átadásáig; kialakítjuk azokat a munkaköröket, amelyek lényegében átfogják a ránk bízott új- és legújabb kori múzeumi terület, a múzeumi közművelődés minden lényeges korszakát és területét ; a mun297