Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Horváth István. A húszéves Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum feladatai napjainkban

Az intézmény a volt Jankovich-kúriában (ma az ún. csillagházak állnak a helyén) kezdte meg, tevékenységét. Nem sokáig folyhatott itt a múzeumi munka, mert 1969-ben a volt megyei kórház egyik szárnyépületébe — mostani helyére kellett költöznie a múzeumnak. A feladat az elindulás pillanatától szép és nagyon nehéz volt. Nehéz volt azért, mert a múzeumnak előzményintézménye nem volt. Gyűjteményeinek kialakítását az akkor élők: Salgótarján lakossága, a telepek, a kolóniák népe, a még élők, a korábban aktívan harcolók segítségével kellett elvegezni. A külső — társadalmi — segítség jelentős volt. Ennek következtében a sok laikus mozzanatot tartalmazó gyűjtőmunka eredményeképpen ipartörténeti múzeumi tárgyak, visszaemlékezések, életrajzok, fénykép- és archív fotóanyag halmozódott fel az intézményben. Az indulás bizonytalansága a „gyűjteményalakítás" minőségében érzékelhető volt. A múzeumi tevékenység központi feladata a történeti-tárgyi világ hiteles megjelenítése. A munka pontos — legalábbis szándékaink, ismeretünk szerint legalaposabb — gyűjtőterület kijelölésiét kívánja. A folyamat kiindulópontja a történeti ismeret, amely a gyakorlatban a tárgygyűjtésben realizálódik, a folyamat során, egy bizonyos ponton túl a tárgyakból eredeztethető Részlet az egykori kiállításból újabb történeti ismeretet, összefüggést hoz létre, mindez a korábbi történeti ismerettel láncolatot képező egységet tételez fel. E gondolatsor séma, amely a maga valóságában összetetten érvényesül. Felvetésének pusztán az a feladata, hogy jelezze, az egyes — elkülönült — munkafolyamatokat, azok viszonyát, és még inkább azt kívánta megjelölni, hogy a tényleges munkával összevetve hol, milyen ponton támadtak ellentmondások, feszültségek. Az induláskor hiányosságok voltak a történeti ismeret minőségében, amelyet kezdetben a gyűjtőutak sokféle érzelmi ráhatásai, a beérkező tárgyak értékei elfedtek. De abban mutathatók — ma — ki, hogy az egységes gyűjtemény lassan formálódott, tudományos-kutatói bázisként kevéssé funkcionált: egy-egy történeti időszak, esemény, személy, szinte teljesen hiányzott, kevéssé volt dokumentálva. (Töb295