Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága

A kuruzslókban való hit virágkorát élte a 18. század elején, A babona, a kuruzslás elleni tudatos felvilágosító munkába főként a papságot igyekezett bevonni Mária Terézia, II. József. Szigorú intézkedéseket hozott a Helytartótanács a házaló gyógyszerárusok vagy olajkárok ellen. A falusi népi orvoslás (főként a bábák által) még a 19. század közepén is virágzott, holott az 1830-as évek végén már 640 orvosdoktor és 1276 sebész működött (1720 körül 39 orvosdoktor és 120 érvágó borbély). „1839-ben az ausztriai nem magyar tartományban 22 millió lakosra 4127 orvos, 4850 sebész, 93 szemorvos, 11 210 bába és 2640 patika jutott. Ugyanakkor Magyarországon — a katonai vidékekkel együtt — 12.880 4'Ö6 lakosra jutott 640 orvos, 1276 sebész és 415 gyógyszertár. Nógrád megye 181 844 lakosára ebből 2 orvos, 17 sebész és 8 patika jutott." Érdemes összevetni az egyes területek egészségügyi ellátottságát : Ausztriai nem magyar tartományok Magyarország Nógrád megye Ausztriai nem magyar tartományok Magyarország Nógrád megye Ausztria nem magyar tartományok Magyarország Nógrád megye ) » 5.330,7 lakosra egy orvos 20.125,— 90.922,— 4.536,— 10.094,— 10.696,— 8.333,— 31.037,— 22.735,— sebész ' patika Nógrád megye egészségügyi ellátottsága 1850-ben (bár vizsgált korszakunkon túlmutató adat, de az összehasonlítás kedvéért nem lesz érdemtelen lejegyezni) : 7 orvos, 18 sebész, 18 szülész, 7 fogász, 19 bába, 7 baromorvos, 7 patika és 3 szemész. De minden lakott helyen nem volt egészségügyi személyzet. PL: a sziráki kerület helyettes kormányzójának a Cs. Kir. Megyehatósághoz írt jelentése szerint: „Az egész kerületben egy okleveles szülésznő sincsen."

8 „A tanult orvosi kar zömét 1752 óta a megyei állást viselő orvosok alkották.", miután az 1752. október 26-i királyi dekrétum kimondta, hogy „minden vármegye legalább egy, közpénzből díjazott orvostudort (és ahol sebészcéh nincsen, egy sebészt) alkalmazzon a szegény adózó nép gyógyítására. .. .A megyei fizikusi állásokat a vármegyék tanult orvosok hiányában nem igen tudták, de nem is igen akarták betölteni." A Helytartótanács 1756-ban, 1768-ban, 1773ban újra szorgalmazta a megyei orvosi állások megszervezését. A megyei, városi orvosok rendszeres fizetést csak 1781 óta kaptak. A megyei főorvos és a járási orvos 1812-ben a hivatalos kimutatásokban a „szegődött szolgák" között szerepelt. Az 1825. évi 32.687 sz. udvari rendelet a megyei főorvost a magistratualisták közé, a X. fizetési osztályba (mint a szolgabírák, megyei alügyészek), a járásbeli sebészeket pedig a XII. fizetési osztályba sorolta (mint az esküdteket, megyei biztost és hadnagyot). A megyei főorvosok a Generale normatívum sanitatis (1770) megjelenése óta lettek a népegészségügy igazi őrei. A Helytartótanács 1783. január 2-i körirata elrendelte, hogy a megyei főorvosok fő feladata az egészségügy ápolása. 1785-től lettek valójában egészségügyi közigazgatási tisztviselők, „amikor a szegények gyógyítására járásonként külön járási seborvosi állásokat szerveztek. Rendszerint a megye székhelyén is alkalmaztak egy „központi megyei sebész"-t, hogy a vármegye háza és tömlöce körül... fogyatkozás ne legyen, amíg a megyei főorvos vidéken van." 268