Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága

Igen elhanyagolt volt a köztisztaság még a 18. században is. Nagyfokú a talajszennyeződés. A városokban a 18. század elejétől voltak emésztőgödrök, de többnyire nem vízhatlanok. A temetőkre, a temetkezésre is csak az 1831-es kolerajárvány után fordítottak nagyobb figyelmet. Sok kívánnivalót hagyott maga után az egyéni tisztaság, különösen a szegényebb népréteg soraiban. Igen kedvezőtlenek voltak a lakásviszonyok. Még a 18. század első felében is sok volt a földbevájt putri, a polyvás sárból készült parasztház, a vesszőből vagy nádból font paticsfal, nagyobb városokban a faház. Az ablakokra az üveg használata a 18. században terjedt el. Addig olajos papírt, vásznat alkalmaztak. Az ivóvízellátás különböző módon alakult. Szivattyús kutak, puttonos vízárusítás; a nagyobb városokban már vízvezeték is volt, de falun leggyakoribb az ásott kút; a 19. században már artézi kutak fúrásával is próbálkoztak. Egyre nagyobb mértékű és elterjedtebb a szeszfogyasztás. A 18. század végétől kezdett elterjedni a gabona-, burgonya-, szilvapálinka házi főzése. A szifilisz, „bujakór" vagy „vénusz nyavalya" Magyarországon a 18. század második felétől terjedt el nagyobb mértékben. Ebben jelentős szerepe volt az országban á/lomásozó császári hadseregnek. Különösen veszélyes volt a szegényeknél (fertőzésveszély, sok beteg, kevés orvos, kórház), A megelőzésről, a betegek nyilvántartásáról, kötelező kezeléséről 1820-ban, 1827-ben, 1835-ben, i81ü-ben helytartótanácsi rendelet intézkedett. Az egészségügyi személyzetről és az orvoslás állapotáról tudnunk kell, hogy még a 18. század végén is elsősorban a javasasszonyok és a kirurgusok voltak a nép orvosai. A sebészetet, szemészetet teljesen a borbélysebészek látták el; sebeket gyógyítottak, fogat húztak, tályogot nyitottak, eret vágtak stb. A szüléseknél a bábák segédkeztek. A borbélysebészek is külön szabályzattal és kiváltságokkal bíró testületbe, céhekbe tömörültek.

4 Az országban 1747-ben 168 felesküdt céhbeli borbélysebész működött. Orvosokat és „bábáskodó borbély"-okat rendszerint még a 18. században is csak akkor vettek igénybe, ha a szülés kapcsán szövődménnyel kellett számolni. A „bábaügy" rendezése a 18. század közepén indult meg. (Ki lehet bába, a tábák díjszabása, feladatai). Helytartótanácsi rendelet intézkedett kötelező alkalmazásukról. Rendszeres oktatásuk 1770-ben kezdődött Nagyszombatban. Azonban „a falusi bábák legnagyobb része a megyei főorvos által 7—10 nap alatt kitanított és „juslevéllel" ellátott nem okleveles bába volt. A falvakban még a 19. században is elsősorban őket találjuk." Egy Nógrád megyei adalék a bábákkal kapcsolatban: „.. .Tart ugyan a vármegye két tanult és fizetést is húzó bábaasszonyt, kik közül az egyik BalassaGyarmaton, a másik pedig Gácson lakik. Helyes és szükséges is ez, de a nagy szükséghez képest mérsékelve kevés a kettő. Ezek többnyire tsak az uraságok által foglaltatnak el és érdemeik felett is fizettetnek, tsak hogy a szükségben megjelenjenek; ellenben a falun lévők meghagyatnak, sőt elfelejtetnek tudatlanságuk mellett a babonáskodásban. .. Fizetésük is nagyon tsekély; két heti gondviselésért, ápolgatásért, álmatlan felvigyázásért mind a lebetegedett asszonynál, mind annak most született tsetsemőjénél 1/4 kila búza és 4 garas a jutalmuk és azt sem kapják meg minden gyermekágyastól.. ."

5 Nálunk még a 18. században is a füves orvosságok voltak túlsúlyban, s sok kézi gyógyszertár volt az orvosok kezében. A 17—18. században szabályozták többször a gyógyszertárak jogviszonyait, a gyógyszerészek képzését, a 19. században a Helytartótanács megtiltotta a „vándorgyógyszerárusok" működését.

0 A nép jobban bízott a házi orvosszerekben, a népies gyógyeljárásokban, a kevés orvos és patika mellett ez volt a fő oka a házi orvos elterjedésének.

7 267