Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

ták egymást, József főherceg is újból porondra lépett. De hozzánk sem a Friedrich-koirtmány, sem Horthy intézkedései nem jutottak el, s mindezt a cseh kompromisszumnak köszönhettük. Pedig; augusztus második felében kegyetlenül üldözték a kommunistákat. Viszonylag csendben teltek nálunk a hetek, míg az egyik napon Illek bácsi értesített (aki nemcsak yezető volt, hanem tolmácsunk is, benne megbíztunk), hogy a cseh alezredes hívat bennünket, igen fontos ügyben. El is mentünk valamennyien (idősb. Oczel János, Priska, Hack, Juhász, Kominek és még két bányászelvtárs), s csak akikor láttuk, hogy a tábornok is ott van... Udvariasan, de kimérten közölte velünk, hogy »rendezni kell a helyzetünket, mert ez a rendkívüli állapot nem tarthat így tovább... Párizs mellett lesz rövidesen a béketárgyalás megtartva —, mondotta — elvinném oda az urakat, hogy ott is kifejezést adjanak óhajaiknak.. . már hovatartozásukat illetően...« Javasolnám — folytatta a tábornok —, hogy hívjanak össze egy gyűlést és válasszák meg; küldötteiket, akiket felhatalmazva elküldenek a béketárgyalásra. De mindez nem erőszak, szuverén döntési joguk van, bántódásuk akkor sem történhet, ha másként döntenének... Oczel bácsi mondta elsőnek, majd Illek is csatlakozott és csehre is fordította, mert a tábornokon kívül mások is voltak ott, akik nem tudtak magyarul. Oczel a következőket mondta: mi kommunisták vagyunk, de nem vagyunk hazaárulók! Mi rendet akarunk és a románok terrorja elől megkímélni a sokat szenvedett Salgótarján lakóit, meg azt, hogy ne akaszszanak sorra fel bennünket... Igen nehéz kérdés elé állítottak bennünket, amelyben nem volt könnyű dönteni. Különben sem voltunk jártasak efféle diplomáciai ügyekben, minket csak Salgótarján sorsa aggasztott. Mivel ott nem volt alkalmunk átbeszélni e sorsdöntő kérdést, gondolkodási időt kértünk, amit meg is adott a tábornok. Még aznap újra összeültünk kb. 15-én, hogy mit is tegyünk?... Elfogadjuk-e Mahanek tábornok ajánlatát, vagy, akik exponáltuk magunkat, élve a cseh menedékj

оggial átmenjünk, vagy mindent vállalva itthon maradjunk?... Itthon maradunk, úgy döntöttünk... De a nyílt válasz megadását szerettük volna kicsit elodázni. Már kezdtünk abban reménykedni, hogy nem firtatják ezt a kérdést, megfeledkeztek erről, de kb. két hét múlva újból hívatott mindnyájunkat az alezredes, ahol ismét ott volt a tábornok is. Ezen a megbeszélésen délután a tábornak а következőket mondotta: »Kénytelen leszek más intézkedést folyamatba tenni, ha nem fogadják el ajánlatomat és nem jönnek át Csehszlovákiába. .. A helyzet úgy néz ki, hogy nem sokáig garantálhatom személyi biztonságukat, mert a közeljövőben fel kell vennem Horthyékkal a kapcsolatot.« De az alezredes garantálta azt, hogy amíg ő itt lesz, nem lesz semmi bántódásunk. Nem sokkal később azonban őt elhelyezték és helyébe egy százados került. Ahogy vissza tudok emlé21