Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

kezni ez már kib. október közepén lehetett, mert a századossal ml már nem sokat találkoztunk. Amikor az alezredes elhagyta Salgótarjánt, hangsúlyozta, hogy most már le kell váltani a vöröskatonákat is, mert az idő sürgeti őket... Emlékezetem szerint 1919. október 20-ig egészen biztosan tartott ez az együttműködés a cseh és vöröskatonák, vagyis a tanácshatalom vezetői között. A vöröskatonák részéről két század látta el a szodgálatot. Különösebb nézeteltérések ez alatt az idő alatt nemigen voltak, Salgótarjánban rend és nyugialom volt, az élelmezési nehézségek ellenére is. Lényegében a cseheknek köszönhettük azt, hogy megmenekültünk a románok féktelen terrorja alól, rekvirálásaikkal nem fosztották ki Salgótarjánt. Említettem, hogy harangfélreveréssel jeleztünk, ha veszély fenyegette Tarjant, ezzel riadóztattunk. Félreverték a harangot akkor is, amikor

1 a csehek elvágták Kisterenyénél a hatvan—losonci fővasútvonalat, ahonnan ki is űztük őket. (Ez még когаЬЬяп volt, kb. május első felében cca. 2—14ig.) Akkor is ily módon riadóztattunk, amikor a csehek bevonulása után kb 2 órával később a románok akartak bejönni Tarjánba, Zagy vapáilf alván voltak nagyobb román erők. Ugyancsak így jeleztek, amikor a román lovasszakasz jött be engedély nélkül, akik csak takarmányt vittek a lovaiknak. Lehet, hogy többször is volt hasonló jelzés, de ezekre különösen jól emlékszem. Az ország: többi részében, főleg a Dunántúlon sorra végiezték ki a ko/mimunistákat, ezek a hírek hozzánk is eljutottak, de a Friedrich-kormány megtorló intézkedései nem jutottak el Salgótarjánba és ezt az ittlevő cseheknek köszönhettük. .. De éreztük, hogy a mi napjaink is megvannak számlálva... Körülbelül 1919. október 21-én (így emlékszám, vagyis letartóztatásoim előtt egy héttel), amikor kiléptem a Fő utcára, egy cseh katonával, egy darutollas magyar katonát láttam sétálni.. . Rosszat sejtve rohantam Kominek Lajoshoz (aki éppen fát vágott), hogy mi van?... Ö sem tudott többet, mint én, azt, felelte: »Most rajtunk a sor, de akkor sem menekülünk sehová.. .« 1919. október 28-án (én akkor már az acélgyárban dolgoztam) egy cseh katona és egy magyar csendőr a lakásomra jött, s amikor igazoiásoim után meggyőződtek arról, hogy Bozó György vagyok, bekísértek a járásbíróságíra, ahol akkor már ott volt Priska Dezső, Hack Gyula, Gádor Béla, Révész Imre és többen mások. Bennünket átkísértek Balassagyarmatra, Litkéig bányai kocsin, majd onnan vonattal Balassagyarmatig. Még szerencsénk volt, hogy nem vonattal vittek bennünket, mert Pásztón és Hatvanban már nagyon kegyetlenkedtek a fehér terroristák és nem sokat kukoricáztak, ha kommunista került a kezeik közé..." W 22