Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

vannak-e mnidnyájan?« Ha igen, adják elő javaslataikat hogy »hogyan is gondolják?...« Ekkor mi előadtuk, hog;j elképzeléseink szerint egy cseh és egy magyar (vörös) ka tona látja el az őrséget. Állandóan összeköttetést tartunk velük, minden előforduló ügyet közösen átbeszélve intézünk. Ekkor egy magyar és cseh nyelvű írásbeli megállapodást csináltunk, hogy amíg ők itt lesznek nagygyűlést nem hívunk össze, sztrájkot neim szervezünk stb. (Ez a megállapodási nálam is volt hosszabb ideig, amíg a Hortihy-időben házkutatáskor' a csendőrök elvitték.) A csehek a megkötött megállapodásihoz tartották is magukat. Már kb. egy jó hete volt bent a cseh zászlóalj, amikor Zagyvapálfalvárói egy román lovasszakasz akart bejönni Salgótarjánba (valószínűleg rekvirálási szándékkal), akiknek egy hadnagy volt a vezetőjük. Ezt hírül vették a csehek, s elindult 2 cseh katona egy hadnagy vezetéséivel (ekkor a harangot is félreverték, s ez alkalommal magyart szándékosan nem vittek magukkal) a románok elé, akik a Szilárdy-féle gazdaságnál (a mai megyei tanács tói délre eső területen kb. 150 méterre) találkoztak össze. Szemtanúk elmondása szerint mindegyikük beszélt a maga nyelvén, de végképp nem értették meg egymást, amíg végül a cseh hadnagy két pofont lekent a román hadnagynak, de annak aztán mégsem lett következménye. Ellenben 2 kocsi szénát elvittek lovaiknak a Szilárdy-féle gazdaságból. Míg a takarmányügyet intézték a román szakasz a Jankovich-kúria előtt (akkor Takaréképület) várakozott. A cseh zászlóalj már mintegy 10 napja tartózkodott Salgótarjánban, minden folyt simán, a megállapodás szerint. Lehetséges, hogy a kívülállóknak úgy tűnt fel, hogy a csehek dirigálnak és intézik az ügyeket, valójában azonban mindent a direktórium emberei intéztünk továbbra is, habár nem a tanácsházán volt a székhelyünk. Ott a sovány főjegyző ült, de nem ő intézkedett, hanem mi. Itt említem meg azt is, hogy a román csapatoknak tervbe voit véve Salgótarján megszállása, arra több alkalommal fel is készültek. Például 1919. augusztus 9-én, már statáriumot kihirdető plakátot is nyomtattak Salgótarján és környékére kiterjedő hatáskörre (ezen nagy betűkkel a fegyverek azonnali beszolgáltatását, szesztilalmat stb. rendeltek el), amit René Dimitriu román királyi százados írt alá. Ez a plakát elárulta a románok igazi szándékát, de valójában Salgótarján felett nem volt intézkedési jogkörük. Viszont Zagyvapálfalván és Salgótarjántól délre eső községekben már a románok dirigáltak, ott teljhatalmú urak voltak, s az ő rémuralmuknak volt áldozata a Zagyvapálfalváról elhurcolt és Hatvanban kivégzett hat bányász elvtárs is. (Drazsgyik, Pothornik Vencel stb.) Ezekben az időkben jutott el hozzánk Horthy tengernagy szegedi készülődéseinek híre, aki állítólag »fővezér lett«. Pestről is kavargó hírek érkeztek, kormányok váltot-