Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

fogott, étellel és itallal kínált. Illek bácsi, amikor elmondta mondókáját cseh nyelven, a tábornok szintén magyarul válaszolt rá... Megdicsérte Illek bác&it a cseh nyelvtudásáért, de mint mondta, kicsit már kiment a gyakorlatból. Ezért inkább azt ajánlotta, hogy magyarul folytassák a megbeszélést. Elmondtuk a »kegyelmes úrnak«, hogy már jártunk Hatvanban a román parancsnokságnál, s milyen választ kaptunk. Azt sem hallgattuk el, hogy a román tábornok azt helyezte kilátásba, hogy 24 óra múlva megszállja Salgótarjánt. A tábornok figyelmesen végighallgatta Illek bácsit (aki törve beszélte a magyar nyelvet), s megértően ezt felelte: »Salgótarján, mint bánya- és iparváros igen fontos centrum, értékes hely, kár volna a barbár románoknak átengedni, de mindez önökön múlik... Ha önöknek az a kifejezett kérése és kívánsága, hogy mi szálljuk meg; Salgótarjánt, akkor mi annak eleget: is; teszünk.« De újból hangsúlyozta, hogy csakis a mi hívásunkra szállhatják meg Salgótarjánt. Nagyon szívélyesen elbeszélgetett velünk, ülve, közben étellel és itallal, szalámival, még ostyepkával is kínálgatták küldöttségünket... Mi közben attól rettegtünk, hogy, ha a román tábornok beváltja az ígéretét, nem-e fogunk elkésni?.. . Mire mi hazamegyünk már nem-e a románokat találjuk otthon?... Ez irányú aggályomat el is mondtam a tábornoknak, aki megnyugtatott és kiment rövidebb időre (gondoltam talán telefonálni). A hattagú küldöttség úgy kívánta, hogy a cseh csapatok szállják meg Salgótarjánt és ezt egyhangúlag, kértük is a tábornoktól. Ö megnyugtatott, hogy menjünk csak nyugodtan haza, minden el van intézve. Visszafelé ugyancsak Litkén keresztül jöttünk, odáig kísértek a cseh katonák. Másnap délelőtt kb. 11 órakor a cseh zászlóalj (kb. aug. 4-én, vagy 5-én) meg is érkezett Salgótarjánba. Fogadásukról a Főtéren gondoskodtunk. Hogy polgári látszata is legyen a dolognak, s ne csak a kommün alatt vezető szerepet betöltők akaratát lássák ebben, az acélgyár igazgatóját: Lipthay gyáriigazgatót (aki korábban termelési biztos is volt) kértük fel a cseh zászlóalj üdvözlésére, aki angol nyelven mondta el fogadóbeszédét, hangsúlyozva a cseh zászlóalj történelmi küldetését, amit tolmács fordított cssh nyelvre. A cseh zászlóalj parancsnoka egy alezredes volt, (nevére már nem emlékszem), akit a régi Hangya Szövetkezet épülete helyén szállásoltunk el, ahol akkor ott kocsma volt. Az üdvözlő beszéd elhangzása után az alezredes tolimács útján (mert nemigen tudott magyarul, ha értett is, de beszélni soha nem hallottam magyarul) kereste »azokat az urakat, akik Losoncon a kegyelmes úrnál voltak küldöttségben. ..« Koiminek Lajos kivételével (aki éppen a csehek elszállásolását intézte akkor) mindnyájan jelentkeztünk is, s a fo^ gadás befejezése után azt kérdezte az alezredes, hogy »együtt 19