Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

azokat Mendelson diktálta be. Köztük volt Kovách Ágoston ezredsegédtiszt is, talán még az én nevemet is felíratta az engedélyre. Katonás rövidstéggel végzett velünk a tábornok, s mintha foglyok lettünk volna, úgy kísértek vissza a hatvani állomásra, ahol felültünk a mozdonyra, nyomunkban a szuronyos románokkal. Visszajövet is. csak Zagyvapálfalváig jöhettünk, mert az itteni vöröskatonák nem engedték, hogy Salgótarjánba bejöjjenek a románok. Onnan gyalog jöttünk be a községbe. Nekünk pedig igen sietős volt a dolgunk, mert a román tábornok azt ígérte, hogy 24 órán belül megszállják csapatai Salgótarjánt. Másnap reggel a kóirházivonat — benne a sok sebesülttel — Mendelson és Kovách Ágoston parancsnoksága alatt kigördült a salgótarjáni állomásról. Mendelsonról azóta sem hallottam semmi hírt. A tábornoktól kapott ijesztő hírre gyorsan kellett cselekednünk, mert azt ígérte, hogy 24 óra múlva megszállják a nekik stratégiailag fontos Salgótarjánt, s akkor ránk »szomorú napok várnak...« Űjból egy megbeszélést tartottunk, amelyen kb. húszan vettünk részt, valamennyien vezetők, akiknek félnünk kellett a románoktól... Ekkor két megoldás vetődött fel. Az egyik: hogy valamennyien átszökünk a csehekhez, vagy, ha erre módunk lesz, a cseh csapatokat hívjuk be Salgótarjánba. Ez utóbbi valamennyiünknek jobban tetszett. Ezen a megbeszélésen részt vett idősb. Oczel János, Hack Gyula, Illek Antal, Pnska Dezső, Juhász a bányától és többen mások. Az átszökés ellen legjobban Oczel bácsi állt ki, míg a csehek behívását leginkább a cseh származású Illek Antal szorgalmazta. Mivel mégis a családos emberek akarata győzött, újból megválasztottuk a küldöttséget, akik a cseh parancsnoksághoz Losoncra hívatottak átmenni. A küldöttségbe engem is- beválasztottak, bár valamennyiük között én voltam a legfiatalabb. A tolmácsunk ez alkalommal Illek bácsi volt, aki jobban beszélt csehül, mint magyarul. Hatan, vagy heten lehettünk küldöttek összesen. Ott volt Kominek és Juhász elvtárs is. A bányától kértünk egy hintót, & mivel olyan hírek érkeztek, hogy Füleken keresztül nem engednek át senkit sem, mi megkerülve Litkén keresztül mentünk Losoncra. Litkéig minden nehézség nélkül eljutottunk, de ott utunkat állták. Mikor elmondtuk, hogy küldöttségbe megyünk Losoncra, négytagú cseh járőr kísért oda bennünket. Losoncon megkerestük a cseh városparancsnokot, ahol előbb egy segédtiszt fogadott bennünket, majd, amikor elmondtuk jövetelünk célját, csak akkor kísértek át a szemben levő vendéglőhelyiségbe a tábornokhoz (akit Hahanek, vagy Kahaneknek hívtak, sokáig emlegettük őt), a rögtönzött főhadiszállásra. (Később Sas vendéglőnek nevezték ezt a vendéglőt, ahol fogadott bennünket). A cseh tábornok nagyon szívélyesen fogadott minket, mindannyiunkkal kezet-