Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

g) Arány — viszonylatok Az előzőekben már utaltam az egyes szerkesztési módok és az arányok közötti Összefüggésekre. Egyes figurák, vagy tárgyak méretének növelése, vagy csökkentése, a kompozíción belüli arányok között új viszonylatokat hoz létre. Ez a belső arányeltolódás nem új jelenség a művészet történetében: a középkori festő az alakok természetes arányainak megváltoztatásával hierarchiájukat fejezte ki: legnagyobb méretben Krisztus jelent meg, az apostolok már kisebbek voltak, de a donátor és családja valósággal hangyányi. Kondornál az aránybeli különbségek nem jelölnek ilyen értelemben vett rangkülönbséget. A korábbiakban említettem, hogy ha a lapon belül arányeltolódás tapasztalható, az egybeesik a fő aranymetszési tengellyel, a háromszöges szerveződéssel és általában középpontja az elliptikus ívnek is (Szent Antal megkísértése, a Bomba). Hangsúlyozott kompozicionális szerepük tartalmi töltésüket erősíti, motiválja. A méreteivel kiemelt elem, tehát kulcsfontosságú résize a műnek, legtöbbször lényegi eleme. A Bomba óriásira növesztett állványzata, a Romantikus tanulmány II. nagyméretű tákolmánya, a hatalmas cápafejű rakéta az emberek felett uralkodó, őket nyomorító tárgyi világot hangsúlyozzák. A fő tartalmi mondandót itt e tárgyak hordozzák a rajtuk és körülöttük, illetve bennük ugráló parányi emberek staffázs figurákká zsugorodtak, akik csak szenvedő alanyai, de nem lényegi elemei a történésnek, elvesztették önálló, tudatos létüket. Az összezsugorodott, értelmét vesztett, banális emberi létet Kondor apró pálcikaemberkékkel jeleníti meg, hangsúlyozva az arányváltással jelentéktelenségüket. A jelentős emberi cselekedetet méretnöveléssel is illusztrálja, pl. Szent Antal alakjánál, aki hegyként magasodik a kísértések erdejében. A Bomba című rézkarcon két tudatos lény van összesen: az önarcképi ihletésű fej — melynek növelésével állásfoglalása, a gondolkodva habozás jelentőségét emeli ki; és az állványzatra tekintő hatalmas meditativ kifejezésű fej, amely csodálkozással tekint a sokaság ostoba tevékenységére — így a „mi értelme ennek?" kérdés kap hangsúlyt. Az arányváltoztatás minden esetben a tartalom által determinált: logikusán emeli ki a művész által jelentősnek ítélt mozzanatot — rávezet állásfoglalására, újabb kulcsot ad a megértéshez. B) TECHNIKAI ESZKÖZTAR, KÍSÉRLETEK Kondor — aki a mesteremberi hozzáértést igen sokra becsülte — a grafikai műfaj valamennyi technikáját kipróbálta a fametszet kivételével. (A fametszet rendkívül időigényes technika, s a gyorsan alkotó Kondort nem foglalkoztatta ez a kifejezési eszköz.) Ha grafikai életművét technikák szerint vizsgáljuk, legtöbb a rézkarc, kevesebb, de jelentős számú a litográfia, pályája végén pedig a monotypiával és a papírmetszettel kísérletezett. A rézkarc kitüntetett szerepét viszonylagos gyorsaságának, könnyű anyagkezelésének köszönheti. A friss ötletet szinte a gondolat gyorsaságával lehet a rézlemezre karcolni, s a törléssel különböző folthatások érhetők el. Saját műhelyében Kondor szinte kizárólag ezt a technikát művelte. Nyaranta Kondor általában művésztelepeken dolgozott, az ottani technikai lehetőségek is ösztönzőleg hatottak rá. 1963—64-es nagyszabású litográfiasorozata (Madách-illusztrációk, Babits-illusztráció stb.) létrejöttét annak köszönhette, hogy a miskolci művésztelep műhelyében lehetősége volt litográfia 172