Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

A grafikákon a megtört, szálkásan érzékenyen vezetett vonal uralkodik, amely végtelen formálási lehetősége révén képes mindenféle formát megjeleníteni. Ha kell, lágy és könnyeden tiszta (Oda a szépséghez), ha kell, szálkásan szúrós (Romantikus tanulmány 11. — menekülő tömeg), vagy brutálisan kemény (Egri csata). Kondor grafikáin a foltok sem vizsgálhatók csupán foltminőségükben, szervesen együttélnek érzékeny vonalakkal, vagy vonalkötegekkel. A foltok nála sűrűn karcolt vonalhálók, melyek foltminőségükben is őrzik a vonalat (pl. a Romantikus tanulmányokon), s még a színes foltokat is gazdagon karcolt felülettel modellálja. A folt nála tulajdonképpen erősebb tónusértéket képviselő vonalszövevény. Szembeállíthatja így grafikáin a világos vonalhálót a sötét vonalköteggel, erősítve a kifejezni kívánt tartalmat. f) Tér — idő Kondor XX. századi művész, aki már indulásakor szabadon kezelte a valóságos tér-idő szerkezet mellett a szimultán megjelenítés eszközeit is. A Dózsasorozat még a klasszikus tér-idő szemlélettel készült. Későbbi művein — bár első ránézésre a hagyományos szemlélet benyomását keltik — a szimultán közelítési móddal él. Ha kiemeljük a Romantikus tanulmány I. lapot, s megvizsgáljuk rajta az egyidejűségben megjelenő elemeket, összetett időképet nyerünk, mely több világot fog át. A gondolkodó férfi jelenti a jelent, a letett puska a harc befejezésére, elmúltára utal. A domboldali csatajelenet a közelmúlt, s hátul a város és a bástyából fáklyával feléje rohanó ember a régmúlt — a harc előtti, illetve a harc kezdetének idejét idézi. A meztelen emberpár, kezében a szárnyas lénnyel az életnek egy talán sosem volt, vagy beláthatatlan messzire tűnt lehetőségét képviseli, tehát már túlmutat a való világon: az időtlen összefüggésébe helyezhető. A felszárnyaló emberp"ar szintén időtlen jelkép: humánuma, mítoszi jelentése a távoli múltból, és az emberbelsőből táplálkozik, s felszárnyalásával a jövő felé tágítja az időbeliséget. A kozmikus (szaturnuszgyűrűvel) jelenségekkel megjelenített égbolt pedig a világmindenségbe helyezi az eseményeket: megjelenítve a végtelen időt, mely már időnélküliség is egyben. Az időfogalom összes elképzelhető összetevője jelen van tehát egyetlen rézkarcon. Ugyanezt a grafikát térszemlélete szempontjából vizsgálva, hasonló eredményre jutunk. A figurákat körülvevő tér a valóságos kalyiba, de jelzett volta révén lehet a föld belseje is, mely egy régi világot temet be. A háttérben jelzett épületegyüttes az emberlakta teret jelöli, mélyről nem tudni, élnek-e benne, vagy csak felködlő emlék — a tartalom szempontjából lehet múltbeli, vagy jövőbeli tér egyaránt, valóságos, vagy képzelt csupán. Az angyalok meghatározta tér jelképes — azt a teret jelzi, melyet egy gondolat betölt: a tudati világ tere. Az ég pedig maga a végtelenség, a meghatározhatatlan, betölthetetlen tér — az ismeretlenség. Az elemzett műhöz hasonló összetettségű szimultán jellegű tér-idő szemlélettel találkozunk Kondor szinte összes grafikáján. Segítségével bonyolult összefüggésekre hívja fel a figyelmet, művét időtlen aktualitással ruházza fel. 171