Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

sem mertek megtámadni a nemzeti hadsereg katonái, (nekik ágyújuk sem volt), míg kisebb csoportokat elfogdostak volna... Pétervásárán keresztül, Kisterenyét érintve érkeztünk Salgótarjánba. Megérkezésünk után felmentünk a tanácsházára, ahol egy sovány ember, városi főjegyző' volt (Olaj, vagy Koós főjegyző több személy szerint, akinek a fia tisztiorvos lett később Salgótarjánban), fogadott bennünket. Velem, együtt jöttek: Gólián András, idősb. Oczel János, Illek Antal, Kominek Lajos, Hack Gyula és Priska Dezső elvtársak, akik mind vezető szerepet töltöttek be a direktóriumban. De ott volt Malomhegyi Dezső, a járási direktórium elnöke, Váradi elvtárs, aki az egyesülés után lett a párt elnöke (korábban a szoc. dem. pártnak volt a tagja, nem tarjáni, valahonnan Erdélyből jött Salgótarjánba.) Ott volt még Tomanicza bácsi acélgyári nyugdíjas, régi mozgalmista, Vranoivics bácsi, idős Puskás Gusztáv és Kökény bácsi az acélgyárból, s rajtuk kívül Juhász elvtárs a bányától, végül Tóth Gyula tanácsnok a községtől. (Salgótarján csak 1922-ben lett város.) Mi ekkor egy rögtönzött gyűlést hívtunk össze a tanácsházán, ahol megibeszéltük, hogy imát is tegyünk, mihez kezdjünk?... Ezen a napon érkezett Budapestről egy elvtárs, aki Pesten vezető szerepet vitt, ezért menekülnie kellett (a nevét nem tudom biztosan, de az is lehet, hogy Vas elvtárs volt), akit átsegítettünk a csehszlovák határon. Ügy Budapestről, mint az Alföld egyes városaiból (a Dunántúlról is) olyan hírek érkeztek, hogy sorra aggatják fel a kommunistákat... Ezek a lesújtó hírek valamennyiünket aggasztottak... Mendelson azt javasolta, hogy sürgősen menesszünk egy küldöttséget Hatvanba a román parancsnokságihoz. Javasolta, hogy a küldöttség tegyen ajánlatot a román parancsnoknak arra nézive, hogy Salgótarján kívánságuk szerint ad nekik szenet és az itteni gyáraik termékeit, valamint vállaljuk a rend és fegyelem fenntartását. Mendelson főhadnagy (zlj. pk.), aki románul kifogástalanul beszélt, vállalkozott is a tolmács szerepére. Az a gondolat is felmerült ezen a megbeszélésen, hogy kik legyenek a küldöttség tagjai?.. . Voltak olyan nézetek, hogy inkább polgárok és ne kommunisták menjenek, mert állítólag a románok koimimunistákikal nem tárgyalnak. így esett a választási elsőnek báró Mendelsonra, aki egyben tolmácsa itt lett a küldöttségnek. Mint semleges személy került a salgótarjáni nagyállomás főnöke (Szenté, vagy Szende nevezetű úr, pontosan már nem tudom a nevét), engem Bozó Györgyöt, Hack Gyulát, Priska Dezsőt, az acélgyári direktórium elnökét, Juhász elvtársat, aki a bányától volt a direktóriumba delegáliva, egy hatalmas, szép szál ember, aki egyben nagyon jó elvtárs is volt. így összesen hatunkat jelöltek a hatvani küldöttségbe. 16