Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

tot. Arról volt szó ugyanis, hogy a korábbi ítéletek túlzásaival szemben — viszonylag pontos választ kellett adni Rákosi Mátyás 1919-es salgótarjáni tevékenységére, amelyre ugyanakkor hitelt érdemlő forrás alig állt rendelkezésre. A vita frontja az „egyáltalán volt-e itt"-től a már jelzett túlzásokig húzódott. Mai ismereteink és megítélésünk szerint sikerült ezt a történeti allergikus pontot nyugalmas és hiteles állapotba hozni. Ha akkor — a méreteiben ugyan nem széles körű — vita által meghatározott és a tudat alatt jelenlevő állapothoz kapcsoljuk a visszaemlékezésekben — amelynek felvétele megközelítőleg ugyanakkor történt — rögzítődött képet ez esetben is a folklorizálódási folyamat erőteljes jelenlétét őrizhetjük meg. Nézzünk néhány példát: „Csákányháza felé haladtunk a bércen, a csehek levertek; visszavonultunk, majd kaptunk erősítést. Ott volt Rákosi elvtárs is 1919. május hónapban. Rákosi elvtárs vezette a vadászokat..." Rákosi elvtárs minden tárnában, aknában volt lelkesítette a tömegeket, így tudtunk eredményesen harcolni...." „Rákosi elvtársi azt üzente, hogy akinek van fegyvere, hozzon magával..." „Amikor a nemzetköziek erre jöttek Rákosi elvtárs is itt volt. Mosolygott és azt mondta: Nagy elvtárs keményen, szilárdan kitartani..." „Rákosi elvtárssal jött elvtársak hívtak, hogy mennék-e velük, azt mondtam, nem hagyhatom itt az öreg szülőket."

13 A motívumok elemzéséhez szakember szükségeltetik. Számomra az első olvasás után a népmesei jellegzetességek a feltűnőek. A történeti folyamat, a valóságos párhuzamában váltak izgalmassá és érdekessé az idézett sorok, amelyben a magyar népi hagyományokon túl, a magyar történelem, a politikai viszonyok tükrözését is felvillanni véltem. (Hasonlóság a Kossuth-nótával, a csodálatos képességekkel bíró király vezér alakjának megjelenése a parasztfiú szülőszeretete, amikor a hatalom és a szülőföld válaszútja elé érkezik stb.) Ügy gondolom, az eddigi idézetek — a leírt minősítéseket változatlanul hagyva jelzik, hogy a nógrádi szegény ember, a nincstelen munkás és a falusi kisparaszt tudatába bevésődött hiteles kép a forradalmi viszonyokról, jelzi annak mélységes hatását, magyarázza a továbbélés erősségének miértjét is. A visszaemlékezések sajátságos forrásai a történeti ismereteinknek is, és ezen túli — elemzésre is érdemes — világ üzenetét hozzák számunkra. A történeti kutatások eredményeiből tudjuk, hogy Salgótarjánban a proletárdiktatúra helyi intézményei a központi hatalom megdöntése után is működtek. Magyarázata is kialakult. Az akkori, mindennapi világot azonban úgy vélem, nem tudtuk eddig kellően bemutatni, árnyalni. Az ezután következő visszaemlékezést azért tartom szükségesnek közrebocsátani, mert sok — ma is még kevéssé ismert és alkalmazott tényre, összefüggésre mutat rá. Mindezeken túl hitelesen eleveníti fel az akkori napok drámai helyzeteit- dicséri a feszültségekkel teli világban dolgozó munkásvezetők bölcsességét, döntesd képességét, akik valóságosan is képesek voltak — nemcsak egy szűk régió, hanem — a proletár nemzetköziséget hirdető kommunista tanok és az igaz, szocialista hazafiaság; elveit a gyakorlatban összeegyeztetni és megvalósítani. Olyan álláspontot alakítottak ki, amely számukra ezer veszélyt jelentett, de a közösségi erdekekne'k nem váltak árulóivá. A dolgozat befejezéseképp álljon itt e jelentős, forráshitelű dokumentum: „Jelen visszaemlékezésemben nem térek ki 1919. egész hadműveleteire, mert jelenleg nem célom annak ismertetése. Ellenben szeretnék arra fényt deríteni, hogy milyen okok idézték elő azt, hogy Salgótarjánban az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után több mint 2 (kettő) hónapig a prole14