Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

delmezni, mely háromszoros túlerővel szemben nem tudta tartani a frontot. 1919. május 1-én a főtéren toborzó beszédet tartottam, melyet a hallgatók nagy lelkesedéssel fogadtak. Rövid időn belül több munkászászlóalj alakult meg. Így a bányászzászlóalj is, melynek parancsnoka én lettem. A mi zászlóaljunk az acélgyárba vonult, ahol a fegyvereket megkaptuk, rövid gyakorlatok után már harcba mentünk. Nem volt idő hoszszú kiképzésre, mert a cseh burzsoácsapatok nagyon szorítottak bennünket. Félő volt. hogy a Salgótarján—Vízválasztó centrale találatot kap és akkor sötétben marad a város. De a legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy áram nélkül a víz elönti a bányákat. Én az első századdal a rónabányai magaslatra mentem. Rövid eligazítás után megbeszéltük a támadás tervét és időpontját. Innen Cered irányába támadtunk, ahová az ellenség befészkelte magát. A támadás nagyon meglepte az ellenséget, ezt hajnali félháromra tűztem ki. Ekkor az ellenség hanyatt-homiok futott, elhajigálva minden felszerelését. Amit Kun Bélának megígértek, teljesítették: nem hagyták cserben Salgótarján népét. A 6. hadosztály, melynek politikai megbízottja Dr. Münnich elvtárs volt, utasítást kapott Salgótarján védelmére. A 6. hadosztály bevetése fordulópontot jelentett, és így mi azonnal támadásba mentünk át. Május 12-én az ellenség Fülek, Losonc irányába fejvesztett visszavonulásba kezdett."

9 Mások így emlékeztek: „A felszerelési szállítmányok 3 napon belül befutottak és az acélgyárban a leetöbb dolgozó április 29-én, 30-án felszerelt új ruhákban, új fegyverekkel, és 1919. május l-t ily felszereléssel felvonulva ünnepeltük. Május 2-án pedig a somoskőújfalui hegyvonulaton foglaltunk áldást. Persze, hogy a jobboldali szociáldemokraták romboló munkája már az első napokban megmutatkozott itt is, ugyanis az újonnan felszerelt századokban igen kevés volt a háborút viselt katona, mert hisz' a századokban túlnyomó részben 16—18 éves fiatalok voltak, de az idősebbek is mint háborús szolgálattól felmentettek nem vettek részt a háborúban. így bizony a jó kiadós májusi eső és a csehektől kapott jó néhány gránát elősegítette a jobboldali szociáldemokraták azon romboló munkáját, hogy Salgótarjánban a feleségeknek és anyáknak bebeszélték, hogy lám ily esős időben és ágyútűzben teszik tönkre gyermekeiket, illetve férjeiket. Mivel a tűzvonal közelsége lehetővé tette, hogy az anyák és feleségek, illetve tej .vérek nap mint nap kijöjjenek Somoskőújfaluba, így a híreket elbeszélve hozzátartozóiknak, kezdtek elszóródni, illetve elválni a csapattestüktől, és irányt vettek hazafelé."

10 „1919. tavaszán önként beálltam a Vörös Hadseregbe, a Révesz-féle vasas- [valóságban bányász] zászlóaljba. Az acélgyárban szereltek fel, Gádor Béla volt a politikai megbízot12