Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

Az új tanterv a beszéd- és értelemgyakorlatot bevezette a III—

IV. osztályban is, és a fogalmazásnak is nagyobb figyelmet szentelt. A nyelvtannal szemben ez a két tárgy került előtérbe a magyar nyelv tanításán belül. Az utasítás úgy indokolja mindezt, hogy „szükségesnek látszott kiemelni a beszéd- és értelemgyakorlatoknak a fogalmazási készséget fejlesztő, valamint kedélynevelő fontosságát a túlzott ismeretszerzéssel, a puszta értelemfejlesztéssel szemben." A társulati iskola is magáévá tette ezt a gondolatot, melyet az iskolavezető kívánalmai is bizonyítanak: „...szokjuk meg azt, hogy erre fektessük a fő súlyt az I—

IV. osztályban. Ambicionáljuk a változatos tanítást, beleszőve mese, vers, dal, slöjd, rajz s egy kis irredentizmus. Szemléltessünk sokat!"

3

! A megyei tanfelügyelő még 1922-ben megállapította, hogy az acélgyári ükola, belső állapotát és az eredményi illetően, tankerületének első iskolája, és tekintve az iskola akkori körülményeit, ezt az eredményt egy lelkes tantestület is csak megfeszített munkával érhette el.

3

2 A későbbiekben, főleg a 30-as évek elejétől, kizárólag csak dicsérő jelzőket használ a gyári iskolában folyó oktató-nevelő munka minősítésekor. Látogatásai során nem győzte hangsúlyozni, hogy az iskolában nevelve tanítanak, és, hogy a tanítók „valamennyien rendelkeznek azzal az erős lelki felkészültséggel, mellyel a telep népiskolai nevelésének végcélját el is fogják érni, ami nem más, mint hogy az acélgyár számára olyan embereket neveljen, akik valláserkölcsi és nemzeti világszemléleti szempontból kifogástalanok"/'

53 Idéznünk kell a tanfelügyelőt az egyes osztályokban folyó munkával kapcsolatban is, hogy el tudjuk képzelni dicsérő szavaink hátterét. A VI. vegyes osztályról a következőket állapította meg 1936-ban: Katonás, fegyelmezett, kitűnő osztály.. A tanító az elméleti tanításban, ahol és amikor csak lehet, a gyakorlati életből indul ki. Osztálya az erkölcsi, értelmi, esztétikai és gyakorlati nevelés mintaosztálya lehet." ... .„Történelemből biztosan és kifogástalanul felelnek. Az olvasási készség meglepően kiváló. Az osztály két szólamban igen szépen és fegyelmezetten énekel." A III. fiúosztályban természetrajz-, gazdaságtan- és háztartástan-órákat látogatott a felügyelet: „A gyermekek gazdasági és háztartási jártassága kiváló. Kitűnően ismerik a gyümölcsöket és a természetet és abban kiválóan tájékozódnak. A tarító a tanulók lelkületében a szülőföld és a hazához való ragaszkodás érzését kellően elmélyítette. Az irkák rendesek, tiszták és igen szép és helyes tantervszerű rajzokat és slöjdmunkákat láttam."

34 Az olvasás gyakoroltatását a IV—

V. osztályban ellenőrizte a tanfelügyelő az „Ami elveszett és ami megmaradt" című irredenta és „A tüdővész" című egészségügyi olvasmányokon. Megállapította, hogy a tárulok megértették és átérezték az elolvasott szöveget, szépen és értelmesen mondták el az olvasmányok tartalmát. Ugyanitt földrajzból Magyarország és Csonka-Magyarország határairól, hegyeiről, vizeiről és hágóiról feleltek a gyerekek, térkép előtt. Vegytanból számonkérés volt a szappanfőzésről. Az irkákat ezekben az osztályokban is rendeseknek, tisztákrak és szépeknek találta. A megtekintett írásbeli munkákról, rajzokról, térképvázlatokról valamint a leány- és fiúkézimunkákról általában az volt a véleménye, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítik, s alig lehet az országban még egy iskola, mely e tekintetben az acélgyári iskolát felülmúlná.

35 A 30-as években a gyári iskolában való tartózkodását — az ott látottak és tapasztaltak alapján — „valóságos pedagógiai oázis"-nak nevezte.36 A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen körülmények és tárgyi feltételek mellett sikerült megteremteni ezt a „pedagógiai oázist". 122