Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

A Tanácsköztársaság kikiáltásakor március 19-én [!?] már a talaj úgy elő volt készítve Szécsényben, hogy egyhangú lelkesedéssel csatlakoztunk hozzá. Azonnal megkezdődtek a választási előmunkálatok. A jelölő bizottság nagy dilemmába került, hogy a sok alkalmasnak ígérkező személy közül kiket jelöljenek a községi, járási és megyei direktórium tagjai közé."

6 „Egyszer egy szép reggel azt mondta nekem Kelemen Sándor, [a nagyoroszi] direktórium elnöke, hogy mától fogva nincs nemzetőrség, hanem vöröskatonák vagyunk. Két hónapig voltam nemzetőrparancsnok, de akkor csak az volt a feladatunk, hogy rendet tartsunk. Most azonban megindult a toborzás. Jó zsoldot kapott mindenki, szívesen jöttek. Élelmet, munkát kapott mindenki. Csak helybeliek voltak a Vörös Hadseregben. Az volt az első ténykedésünk, hogy mikor megalakultunk kineveztünk egy kürtöst, és az ha valami baj volt összecsődítette a falut, illetve a katonákat."

7 „1919. április havában a megyei direktórium a sziráki járási direktóriumhoz irányított, ahol a tagság elnökké választott. A sziráki járásban tevékenykedtem a Tanácsköztársaság leveréséig. A közigazgatás átvétele után megszerveztem a karhatalmat, majd az egyes községek (körök) közigazgatását, a tanácsok felállításával, illetve a meglevők megerősítésével. Az egyesülés folytán szerveztük a dolgozók egyedüli pártját, az MKP-t [!?], bár ezen a vonalon nem volt még jártassága a felszabadult munkásságnak és fontosabbnak tartottuk a lakosság élelemmel való ellátásának megoldását, különösen a Budapestre irányítandó élelmek gyűjtését, a mezőgazdasági tavaszi munkák megindítását. Kultúrvonalon is tevékenykedtem. Megnyittattam a nép előtt az eddig lezárva tartott grófi parkot, ahol vasárnaponként a helybeli népi zenészek térzenét adtak, táncokat rendeztek. Ott hallotta először és tanulta meg énekelni Szirák fiatalsága a „Fel, fel ti rabjai a földnek" proletárindulót."

8 Már fentebb olvasottakban is érezhető a visszaemlékezés hangvételének megváltozása: bensőségesebbé, emberibbé, szinte elfogódottá válnak az emlékezők, mint amikor nagyon kedves élményről, hozzátartozójáról szól a szegény ember, úgy mesélnek az 1919-es eseményekről is. Néha kicsit pontatlanul, de a történetekkel teljesen azonosulva. Különösképpen kiszínesedett az emlékezet palettája, amikor a hősi honvédő harcok időszaka következett el. Minden lényeges esemény, összefüggés megjelent a visszaemlékezésekben. így őrződött meg a munkások felfegyverkezése Salgótarjánban: „Futótűzként terjedt el a városban [ekkor még nagyközség Salgótarján] a hír, hogy Böhm Vilmos a hadsereg szociáldemokrata főparancsnoka Salgótarján feladását javasolta. A város népe meg sem várva Kun Béla elutasító határozatát, fegyvert fogott. Tisztában voltunk azzal, hogy mit jelent Salgótarján elvesztése az ország, de saját számunkra is. Salgótarjánt és környékét a 80. dandár volt hívatva véli