Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Horváth István: Az 1918–1919-es forradalmak nógrádi eseményei a visszaemlékezések tükrében

A forradalmi erjedés különösen az iparban foglalkoztatottak körében volt az átlagos megyei ütemtől eltérő. Ezt a forrongó folyamatot jól tükrözik a személyesen átélt emlékek is: „1918. augusztus 1-én tértem haza orosz fogságból... A Salgótarjáni Acélgyárban a párt szervezése már folyamatban volt, csak igen lassan haladt előre, mert a szociáldemokraták már megvetették lábukat az acélgyárban és így ellensúlyozták a kommunisták szervezkedését. Mi, azonban, akik a Szovjetunióból [?!] hazajöttünk, elbeszéltük az ott látottakat és tapasztaltakat, s így a szervező munka meggyorsult. Különösen fogékonyak voltak a fiatal dolgozók, akik tömegesen iratkoztak be a KMP-be... Mi már akkor... öregek voltunk, mert megjártuk a háborút, illetve Oroszországot, és a forradalom részesei voltunk. Kökény Gyula elvtárssal igen jól be tudtuk tölteni az összekötő szerepet a fiatalok és az idősebb elvtársak között is. ... Az elvtársak már abban az időben bőségesen kapták a sajtótermékeket, ennek terjesztése azonban nagyon nehezen ment, mert még tartott a világháború." [?!]

3 Az Oroszországot megjárt katonák más élményeket is hoztak magukkal: „Hadifogságom legkiemelkedőbb eseménye az volt, hogy 1918. elején Szentpéterváron egy népgyűlésen Lenint hallottam beszélni. Az egyébként alacsony növésű ember az emelvényen hatalmas alakot mutatott. Arcán lángolt a szocialista igazság meggyőző ereje, és még ma is érzem — hiányos nyelvismeretem mellett — a kiáradó népszeretetet, és lángoló gyűlöletet a feudalisták iránt."

4 A hozott élmények hatása megmutatkozott cselekvésekben is: „1918. dec. 25-én megjelent Salgótarjánban Kun Béla és Rudas László elvtárs, hogy Salgótarjánban is megalakítsák a kommunista pártot. Ebben az időben a szakszervezet vezetősége között nézeteltérések voltak, s politikailag nemigen akarták magukat exponálni. A szakszervezet alelnöke Bozó György, aki a baloldali szociáldemokraták közé tartozott Kun Béla elvtársakat vendégül látta lakásán és megalakították a MKP [?!] salgótarjáni csoportját. Ezt követően december 26-án nyilvánosan is bejelentették a megalakulását, s minden üzemben megindult a szervezkedés és a tagok toborzása."

5 A történelmet formáló cselekvés iránya nem változott a továbbiakban sem. Bár 1918. decemberétől — 1919. márciusáig folyó eseményekre nem nyílott meg az emlékezet. A cselekvés folyamatosságát inkább a proletárdiktatúra helyi szerveinek megalakulásának jellegzetességeiben lehet mérni: „1919. március 15-ét megünnepeltük. Az ünnepi beszédet én tartottam Szécsény községházának emeleti erkélyéről, melyet e szóval zártam le: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" 10