Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)
valamint a b.-gyarmati városi képviselőtestülettől törzsrészvények jegyzését kérte, az általa szervezett „Kürtösvölgyi HÉV-re". A megye tárgyalta is a kérelmet, de mivel biztosítékot nem látott a vasút megépítésére, csak a hajlandóságát mutatta ki arra az esetre, ha a vasút műszaki leírása, költségvetése elkészül, méltányos segélyben fogja részesíteni. (190) A képviselőtestület december 23-án tárgyalta az engedélyes 50 000 korona értékű törzsrészvényjegyzési kérelmét. Hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a vasút a városnak anyagi előnyt nem jelent, így azt nem támogatják. 191 1906-ban a kamarai jelentésben szerepel a Kürtösvölgyi HÉV Rt., mint amely 2 300 000 korona értékben kiépíti a 22,2 km hosszú vasútvonalat. (192) 1907-ben B.-Gyarmat képviselőtestülete ismételten kimondta, hogy csak akkor támogatja a vasutat, ha az Zólyomig fog kiépülni. 193 A vasútügy lassan haladt előre, a gyakorlati megvalósulás egyre jobban elodázódott, sőt a hivatalos szervek véleménye szerint is 4—5 éven belül nem fog kiépülni. 194 1910-ből még mindig csak az előmunkálati engedély meghosszabbításáról van szó. A vasút ekkor Kékkőig épülne ki, a Nógrád vármegyei HÉV gondozásában. 195 A vasút előmunkálati engedélyét minden évben ismételten meghosszabbították. 1 ^ Laszkáry Gyula 1912-ben ismét a városhoz fordult az 50 000 korona hozzájárulás ügyében. Április 20-án a képviselőtestület egyhangúlag; szavazta meg a hozzájárulást. A fizetésről azonban akkor lesz csak szó, ha a vasút üzembe helyezése biztosítottnak látszik. Kikötésük az volt, hogy a társaság legkésőbb 1913-ban kezdje meg a munkálatokat. A vármegyei tvh. bizottság jóvágyta a város határozatát. 19 " 1914 tavaszán megkezdődött a vonal kijelölése, a töltés építése, de a háború kitörése végérvényesen véget vetett a 17 éven keresztül húzódó vasútügynek. 19 ^ LITKE—SALGÓTARJÁN KÖZTI VASÜT Szécsény és Salgótarján közötti vasúti összeköttetés megvalósítása érdekében a háború előtti években is voltak kísérletek. Egyrészt Szécsény és Litke, másrészt Salgótarján, Kisterenye és Pálfalva között terveztek h. é. vasutat. A Litke—Szécsény—Salgótarján—Kisterenye—Tar közötti vasutat gr. Keglevich István nagybirtokosi, ipolykürtpusztai lakos, a MÁV litkei állomásából Szalmatercs—Ságújfalu érintésével, vagy egy másik terv szerint Nógrádmegyeren és Sóshartyánon át a MÁV salgótarjáni, pálfalvai, vagy kisterenyei állomásig szerette volna kiépíteni. 199 Az I. világháború után a tervek újbóli felelevenítésére 1925-ben került sor. A Salgótarján— Litke közötti vasútvonalat, Salgótarján—Liptagerge—Karancskeszi—Lapujtő—Karancsapátfalva—tKarancsalja—Karancsberény—Mihálygerge —Litke községek elöljárói, a liptagergei téglagyár és a földbirtokosok kérvényezték. A minisztérium elismerte a vasútvonalnak — közlekedési és forgalmi szükségletek szempontjából — a létjogosultságát. Ugyanis ezen a vasúton akarták megoldani kairancskeszi szénbánya, liptagergei téglagyár, a lapujtői andezit kőbánya termékeinek szállítását. Hiába méltányolták a helyi érdekeltség kérését, a vasútvonal államköltségen való kiépítését még; csak kilátásba sem helyezték, 20 *) 1927-ben az állam abba már belement volna —, ha az érdekeltség annyira akiarja a vasutat —, hogy egy magáncéggel építtessék azt meg — önerőből. A vasútvonalra azonban a tervezgetést jelentő előmunkálati engedély megadását sem kérte soha senki. 108
