Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

járási alapon történő megítélése következtében — nem tették magukévá, így FEKETE NAGY Antal 1934-ben a Szepességről^, ILA—Bálint pedig 1976-ban a Gömör vármegyéről

10 szóló alapos és nagyszabású műveikben elsősorban a Heves és Borsod megyék területén szállásbirtokos kabar nemzetségfők és népeik terjeszkedésének tulajdonították az általuk tárgyalt területek magyarok általi megszállását. Ezzel a felfogással szemben már a Nógrád vármegye feudális kori történetét tárgyaló művemben állást foglaltam.

17 Most az akkor nem tárgyalt adatok közreadásával igyekszem nézetemet alátámasztani. MOKSA-MORDVINOK A KARANCS ÉS A CSERHÁT VIDÉKÉN Azt, hogy moksa-mordvinok — akik magukat mindig csak a moksa névvel illeték — éltek a középkori Magyarország területén, az Ung megyei Mokcsa falunevünkön kívül számos középkori Moksa személy- és későbbi családnév is igazolja. A Volgán átkelt őseink a nagy Volga-kanyarban — a Szaratovtól Voronyezsig húzható vonaltól északra — juthattak közelebbi érintkezésbe mordvin nyelvrokonainkkal, Nyugati águk saját népneve a moksa, keleti águké pedig az erzä. A mordva vagy mordvin nevet egyik águk sem használja. Ez utóbbi elnevezésüket JORDANES 550 táján, mordens alakban — amelyben az -ns gót végződés — jegyezte fel, KONSTANTINOSZ császár pedig, a 950. év táján, Mordia néven említette meg országukat.

18 Mordvin szövetségeseink honfoglalásunkban való részvételét bizonyítja annak az előkelő nemzetségfőjüknek vagy katonai vezetőjüknek a X. század derekára datálható sírja, amit a többi sírtól előkelő módon elkülönítve, a karancslapujtői Nyárs- vagy Nyárjas-dűlőben találtak. A sírt, 1939 nyarán, DARNAY-DORNYAI Béla közreműködésével FETTICH Nándor tárta fel, a leleteket pedig, 1964-ben, DIENES István részletesen ismertette. Ezek legjelentősebb darabja az a nemzetségi származást vagy rangot jelölő kardöv, illetve annak megmaradt, fémből készült veretei, amelyeknek mordvinföldi hasonmásai ismeretesek.

19 A régészeti leletek valóban mordvinoktól való származását a környék több településén előforduló Moksa családnevek is igazolják. Ezek közül a XVI. századiak azért fontosak, mert akkor vidékünk középkori népesedési viszonyait még csak kisebb mértékben zavarta meg a török hódítás. A budai vilayet török adóösszeírói 1546-ban a Sóshartyánban lakó Mokso Benedek és testvére, Mokso Bercsik nevét jegyezték fel.

20 A Nógrád megyei bordezsmák 1551. évi összeírásában az akkor már pusztává lett Gécen Moxa Jánosnak és Moksa Istvánnak, Sós- és Egyházashartyánban pedig Moxa Benedeknek, Mokso Tamásnak, Moxso Albertnek és Moksa Jakabnak voltak szőleik.

21 A budai szandzsák 1559. évi adóösszeírása szerint a Sóshartyánben 1546-ban említett Mokso Benedek és Bercsik már meghaltak. Összeírták azonban Benedek fiát, a nőtlen Moksó Pétert és mint újonnan jöttét a nős Moksa Mártont. Az 1562. éviek sorában pedig Moksa Alberd és fia Moksa Mihál, valamint Moksa Benedek és fia, Moksa Pál neve szerepel.

22 Nógrád vármegye 1606. évi terménydézsma jegyzékében pedig Sóshartyánban, és az akkor már puszta Kishar78