Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez
Belitzky János Észrevételek és feltételezések a Palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez Történészek és néprajzkutatók, régészek és nyelvészek számára sok, még kielégítő válaszra váró kérdést vet fel a palócföld népi sajátosságainak megoldandó feladatoknak olyan — messzi múltba nyúló — településtörténeti gyökereik is vannak, amelyek feltárása — főleg az írott források nagyarányú pusztulása miatt — nagy nehézségekbe ütközik, így az elért eredmények — bármennyire is a valóság látszatával bírnak — leginkább csak feltételezések, és ezért újabb adatok feltárására és következtetések levonására ösztökélnek. Ez késztetett tanulmányom megírására is, amelyben csak a palócföld egy részének — a kora középkori országvédő gyepűk övezete, az Ipoly, a Rima és a Felső-Sajó völgyei, valamint a Zagyva és a Tárna forrásai vidékének — 1241 előtti lakosságával foglalkozom. Ez a vidék sem földrajzilag, sem településtörténetileg nem egységes terület. E nézőpontból az a jellemzője, hogy vizei erózióbázisa részben a Duna, részben a Tisza, és így az ősi lakosság beáramlását előmozdító nagyobb völgyei más és más égtájak felé nyílnak, és már eredetileg is más és más etnikumú népek szállták meg. Annak ellenére, hogy a honfoglalás korától kezdve bizonyos egységet tulajdonítunk e tájnak, az az eredője, hogy a volt Hont, Nógrád, Kishont és Gömör vármegyék és Észak-Pest megye területén, a tiszai avar kaganátus megdőlte vei, hűbéres bolgár dukátus jött létre, és ennek népe szövetségesként csatlakozott az itt ellenállásba nem ütköző országhódító magyarsághoz. A Zalánt uraló bolgár dukátus itteni népének önkéntes csatlakozása, és a honfoglalás további hadjárataiban szövetségesként való részvétele azt eredményezte, hogy vezetőik birtokaik jelentős részét megtarthatták, és a terület gazdasági és társadalmi berendezkedését is átmenthették. Ennek következtében az egész kora középkoron át számolnunk kell a bolgár—török és bolgár—szláv lakosság, valamint a velük együtt élő és nyilván uralmuk alá hajtott korábbi néptöredékek kontinuitásával. Ez a bolgárokra utaló helyneveken kívül — Duka, Nógrád, Bércei, Nándor, Bolgárom, Bolgár-hegy, Veréb, stb. — több személynévből is — Szlavíz megyeispán, a Nógrád városi szolgáló népek — megállapítható. Korábbi népekre utalnak a valószínűleg kelta eredetű Fülek [ = mentsvár] és ha 73