Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

Belitzky János Észrevételek és feltételezések a Palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez Történészek és néprajzkutatók, régészek és nyelvészek számára sok, még kielégítő válaszra váró kérdést vet fel a palócföld népi sajátosságai­nak megoldandó feladatoknak olyan — messzi múltba nyú­ló — településtörténeti gyökereik is vannak, amelyek feltárása — főleg az írott források nagyarányú pusztulása miatt — nagy nehézségekbe üt­közik, így az elért eredmények — bármennyire is a valóság látszatával bírnak — leginkább csak feltételezések, és ezért újabb adatok feltárására és következtetések levonására ösztökélnek. Ez késztetett tanulmányom megírására is, amelyben csak a palócföld egy részének — a kora középkori országvédő gyepűk övezete, az Ipoly, a Rima és a Felső-Sajó völgyei, valamint a Zagyva és a Tárna forrásai vi­dékének — 1241 előtti lakosságával foglalkozom. Ez a vidék sem földraj­zilag, sem településtörténetileg nem egységes terület. E nézőpontból az a jellemzője, hogy vizei erózióbázisa részben a Duna, részben a Tisza, és így az ősi lakosság beáramlását előmozdító nagyobb völgyei más és más égtájak felé nyílnak, és már eredetileg is más és más etnikumú népek szállták meg. Annak ellenére, hogy a honfoglalás korától kezdve bizonyos egységet tulajdonítunk e tájnak, az az eredője, hogy a volt Hont, Nógrád, Kishont és Gömör vármegyék és Észak-Pest megye területén, a tiszai avar kaganátus megdőlte vei, hűbéres bolgár dukátus jött létre, és ennek népe szövetségesként csatlakozott az itt ellenállásba nem ütköző országhódító magyarsághoz. A Zalánt uraló bolgár dukátus itteni népének önkéntes csatlakozása, és a honfoglalás további hadjárataiban szövetségesként való részvétele azt eredményezte, hogy vezetőik birtokaik jelentős részét megtarthatták, és a terület gazdasági és társadalmi berendezkedését is átmenthették. En­nek következtében az egész kora középkoron át számolnunk kell a bol­gár—török és bolgár—szláv lakosság, valamint a velük együtt élő és nyil­ván uralmuk alá hajtott korábbi néptöredékek kontinuitásával. Ez a bol­gárokra utaló helyneveken kívül — Duka, Nógrád, Bércei, Nándor, Bol­gárom, Bolgár-hegy, Veréb, stb. — több személynévből is — Szlavíz me­gyeispán, a Nógrád városi szolgáló népek — megállapítható. Korábbi né­pekre utalnak a valószínűleg kelta eredetű Fülek [ = mentsvár] és ha 73

Next

/
Thumbnails
Contents