Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében

Szvircsek Ferenc Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében Nógrád megye az országos méreteket felülmúló gyors ipari fejlődését a XIX. század közepén meginduló szénbányászatnak köszönheti. A szénbányászat hatására a kiegyezést követően jelentős ipari fejlődés következett be egyéb ipari területen is. 1867-ben megépült a Budapest—Salgótarján vasútvonal, 1868-ban kezdetét vette a Salgótarjáni Vasfinomító építése. Ez a gyár lett a későbbiekben a Rimamurány—Salgótarjáni, Vasmű egyik fontos ipartelepe. A XIX. század végén pedig az üveggyártás, a vas- és gépgyártás fejlődött erőteljesen. Az ipar elsősorban a megye keleti területein, a salgótarjáni szénmedencében összpontosult. Ennek az ipari fejlődésnek eredményeként jött létre a megye munkásosztálya. A XIX. századi iparfejlődés hatására — természetesen — átalakult a megye lakosságának nemzetiségi képe is, különös tekintettel az ipari területekre. A bányamunkások túlnyomó többsége a megye északi, szlovák nyelvterületéről származott, de nagy számban keresték fel időszaki és végleges munkavállalásra a salgótarjáni bányákat, ausztriai, cseh, morva, sziléziai bányamunkások is. A gyáripari alapítások nyomán megindult az újabb külföldi szakmunkásság beáramlása a megye területére. Ennek következtében a XIX. század végére jelentősen megváltozott az ipartelep nemzetiségi képe, ami csak a XX. század elején, a magyar agrárproletároknak ipari üzemekbe való áramlásával, valamint a magyar ipari munkásság kialakulásával változott újra meg, és lett a maihoz hasonló. A mai salgótarjáni üveggyár munkásainak nagy része még a felső-magyarországi szlovák üvegfúvó családok leszármazottja. A betanított munkások és napszámosok a környékbeli falvakból vagy a szénbányák munkásainak családjából származnak.

1 Az üveggyárak és munkásainak helyzetéről az 1888-ban megtartott gyárvizsgálatok hű képet adnak, nemcsak országosan, hanem a megyékre vonatkoztatható megállapításokban is. A gyárakban készített kimutatásokból kiderült, hogy 10 éven aluli gyerekeket, szám szerint 73-at, kizárólag az üveggyárakban alkalmaztak. A készáru behordásánál segédkeztek, és a formákat tartották. Néhány üveggyárban a segédek és tanoncok egy része állt a gyárral szorosabb kapcsolatban. Ezek a gyári lajstromba felvett munkások, de voltak olyanok — többnyire a fiatal munkások, női 5