Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

adják a hatalmat a munkásosztálynak. Miután a két munkáspárt egyezségre jutottT-1919. március 21-én győzött a szocialista forradalom vér nélkül, békés úton. A Salgótarján környéki munkásság nagy örömmel fogadta a Tanácsköztársaság kikiáltásának hírét. A nevezetes eseményt a környék lakossága március 22-én tudta meg, miután a baloldali munkásvezetők a Fő téren népgyűlésen ismertették a szocialista forradalom létrejöttét. A gyűlés szónokai — a Forradalmi Kormányzótanács határozata alapján — kifejtették, hogy ennek a forradalomnak a legfontosabb feladata a proletárdiktatúra megteremtése, az üzemek és a földbirtokok kisajátítása, a bankbetétek lefoglalása. A népgyűlés határozata értelmében 3 tagú direktóriumot választottak: Priska Dezső, Bozó György acélgyári munkások és Gólián András bányai pék személyében/

1

'

2 A forradalom sikeres kiteljesedése, a proletárdiktatúra feladatainak következetes megvalósítása szükségszerűen megkövetelte a két munkáspárt egyesülését. Salgótarjánban a két munkáspárt egyesülése után a pártelnöki tisztséget Gólián András kapta meg, rajta kívül a választmányba került Bozó György, Kominek Lajos és Oczel János. A közismerten baloldali munkásokból választott vezetőségi tagok munkáját nagymértékben akadályozta a vas- és fémmunkásszervezet vezetőségében helyet foglaló, és kommunistaellenességéről közismert Percze István, Németh Lajos, Ilek János, valamint Hack Gyula. A szocialista forradalom célkitűzéseinek megvalósítását akadályozták különböző, ehősorban acélgyári tisztviselői csoportok, a m

unká

sarisztokrácia szűk rétege.

43 A bányászok gazdasági és politikai súlyuknak megfelelően vettek részt a salgótarjáni, és a járás községeiben alakult tanácsokban. A salgótarjáni munkás-, paraszt- és katonatanácsban Gólián András, az intéző bizottságban György István somlyóbányai munkás, a közegészségügyi bizottságban Hraskó Károly, ugyancsak somlyóbányatelepi munkás képviselte a bányászokat. A salgótarjáni járási intéző bizottságban Agócs István gyurtyánosi bányász, Hatvani Drazsdik Miklós bányai kőműves Zagyvapálfalvárói és Hraskó Károly somlyóbányatelepi lakos vett részt. A megyei tanácsban Gólián András, Trajbiár Gábor, Szomszéd Mátyás István képviselte a bányászokat. A tanácsok országos gyűlésére küldött képviselők között találjuk Gólián Andrást. A Forradalmi Kormányzótanács határozata alapján létrehozott forradalmi törvényszék elnöke a szénmedence központjában Fajd József bányász lett.

44 A Tanácsköztársaság győzelime a bányamunkásság körében is nagy lelkesedést váltott ki. Az új típusú diktatúrától sorsuk tovább javulását, még pontosabban gyökeres változtatását remélték. Várakozásuknak megfelelően néhány nappal a proletárdiktatúra győzelme után, március 26-án már sor került a bányaüzemek államosítására. A bányák élére a titkosan választott üzemi tanácsok kerültek. Az üzemek vezetését, miként a gyárüzemekben, a termelési biztosok látták el. Az SKB Rt. első üzemi tanácsa már 1919. március 21-én megalakult, Juhász Istvánnak a bányánál dolgozó iparosok főbizalmijának a vezetésével. Az üzemi tanács tagjai főként az aknák bizalmijaiból kerültek ki. A műszaki és adminisztratív teendők ellátására az üzemvezető főmérnököt meghagyták a helyén. A Forradalmi Kormányzótanács határozata értelmében a bányakerületek élére termelési biztosokat neveztek ki. A salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és az Északmagyar44