Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

országi Kőszénbánya Társulat egy bányakerületet képezett. Élére a közismerten munkásellenes bányaigazgatót, Roth Florist nevezték ki.

4l) A monarchia felbomlása következtében megnövekedett a nógrádi szénbányászat jelentősége. A proletárdiktatúrának szénre volt szüksége, amelynek számottevő részét a salgótarjáni szénmedencében kellett megtermelni. A Szociális Termelési Népbiztosság 1919. március 31-i felhívása, amelyben közzéteszi, hogy a Tanácsköztársaság fennmaradásának és működésének előfeltétele az ország szénszükségletének biztosítása, különös feladatot rótt a szénmedence munkásaira. A Forradalmi Kormányzótanács egy hónappal később arra mutatott rá felhívásában, hogy az ország határait ellenséges csapatok szállták meg, termeljenek több szenet, mert az éppen olyan fontos, mint a lőpor.

46 A bányászok megértették a proletárhaza nehéz helyzetét. A kedvezőtlen feltételek ellenére hősies erőfeszítéseket tettek az ország energiaszükségletének biztosítására. A bányák termelése azonban a május közepén megindult intervenció következtében visszaesett a forradalom előtti szintre. Az ország által igényelt szénmennyiség kitermelésére — az üzemeltetéshez szükséges bányafák beszerzési nehézségei, a munkaerőhiány, de legfőképpen az iparmedencét közvetlenül fenyegető intervenció és ennek következtében a bányászok fegyveres önvédelmi harcai következtében — nem volt lehetőség. A bányászok helytálltak a szocialista haza védelmében is. Erre annál is inkább szükség volt, mert ebben a kérdésben a jobboldali szociáldemokrata vezetőknek az volt az álláspontja, hogy lehetetlen megvédeni az iparvidéket a jól felszerelt intervenciós csapatokkal szemben. Április 30ára — miután a kommunista bányászok javára dőlt el a vita a munkáspárton belül — mintegy 600 munkás öltözött katonaruhába. Ezzel lényegében megalakultak a salgótarjáni vörös munkásezred első alakulatai. Az intervenció közvetlen veszélyének fennállásakor ismét fellángoltak a nézeteltérések a munkáspárt jobboldali vezetői és a kommunisták között, abban a kérdésben, hogy a felfegyverzett munkások részt vegyenek-e a közvetlen védelmi harcokban. A vitában a helyszínen tartózkodó Hevesi Gyula is részt vett. A kérdés pozitív irányú eldöntésében kiemelkedő szerepet töltött be Gólián András, aki emelt hangon a következőket jelentette ki: ,,. . . ha a gyáriak nem fognak fegyvert, akkor mi, bányászok, csákánnyal fogunk kivonulni a csehek ellen.'"*

7 Az éles vita végeredménye az lett, hogy a felfegyverzett munkásság Salgóbánya és Somoskőújfalu között húzódó arcvonalon foglal majd tüzelőállást, hogy megakadályozza a cseh intervenciós csapatok előrenyomulását.

48 A Vörös Üjság 1919. május 18-i száma külön cikkben méltatja a salgótarjáni bányászok hősies helytállását. A cikk azzal foglalkozik, hogy a cseh intervenciósok támadásának időpontjában „. . . a salgótarjáni bányában megállt a munka. Mindössze néhány munkás maradt lent, hogy a bánya fenntartásához legszükségesebb munkákat folytassa. A többiek fegyvert kaptak és úgy, ahogy voltak, piszkosan, Salgótarjántól északra raj vonalba fejlődtek. így várták az ellenséget. Velük együtt fegyverbe állott a salgótarjáni acélgyár, az üveggyár, a Hirsch és Frank-féle gyár munkássága. Egy teljes hétig védték Salgótarjánt. Ez idő alatt a salgóbányai bányák teljesen a tűzvonalban voltak, az egercsehi bánya pedig a csehek kezén volt. Amikor aztán a bányászok segítségére megérkezett a 6. hadosztály, amely a cseheket Füleken túl kergette, Salgótarjánban újra megin45