Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

szedői, a zavarosban halászni akarók tömege. A fegyelmezett munkások döntő többsége távoltartotta magát a fosztogatásoktól. De jöttek a lumpen elemek, az orgazdák által felbérelt csőcselékek, az állásnélküli lerongyolódott, leszerelt katonák, akiknek csak ígértek és semmit nem teljesítettek. A munkásosztály jogos fellépését, a magántulajdon elleni erőszak megnyilvánulásaként tüntette fel a burzsoázia. Sőt a fosztogatásokat a kommunisták nyakába kívánták varrni azzal az ürüggyel, hogy a január elsejei gyűlésen kapták meg a proletárok a kommunista szónokoktól az alaphangot a fosztogatásra. Még Hack Gyula, a közismerten jobboldali szociáldemokrata vezetőségi tag is elismerte, hogy a kommunista szónokok, és személyesen Kun Béla csak a bizalmi férfiaknak szólt a KMP legközelebbi célkitűzéseiről. Csak kevesen vették a fáradságot, hogy a „zavargásokat" előidéző tényezőt vizsgálják. Már a háború alatt megindult, és a vége felé pedig egyre erősebbé vált az antiszemita uszítás. Hogy a kereskedők mohósága, kapzsisága, a hadiszállítók profitszerző tevékenysége, a négy és fél évig tartó háború megannyi szenvedése, megpróbáltatása a csőcselék malmára hajtotta a vizet. S ki ne emlékezne a néhány hónappal korábban a falvakban történt eseményekre, amikor is a cselédek a kastélyon, a hitelt adó fűszeresen töltötték ki bosszújukat. És hol volt még akkor a KMP? Mindenesetre a „zavargások" nagyon is jól jöttek mindazoknak, akik le akartak számolni a kommunistákkal, mindazokkal, akik tovább akarták fejleszteni a megkezdett forradalmat. Az KMP központi lapja a Vörös Üjság ezzel kapcsolatban a következőkben foglal állást: „Mi kommunisták nyíltan valljuk, hogy céljaink csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos felforgatásával érhetők el. A fosztogatás nem proletárdiktatúra." Ennek ellenére a Salgótarjánban érkezett szociáldemokrata kormánybiztos, Peyer Károly az általa képviselt munkásosztály ellen fordította a burzsoázia érdekeit szolgáló fegyvereket. Az ellenforradalmi büntetőexpedíció vezetője Kacsóh Lajos főhadnagy, készséges munkatársa Keszler József volt. A nyílt utcán folytatott vérengzéseknek több száz áldozata volt. Peyer Károly a „salgótarjáni Haynau" elvégezte dolgát, a „rend" helyreállt. A katonai akcióval párhuzamosan az SZDP és Bányász Szövetség vezetői megkezdték a tárgyalásokat a munka felvételére. Nyíltan kommunistaellenes kampányt indítottak, örökre el kívánták hallgattatni azokat, akik gyökeres változást akartak. Sikertelen volt azonban a vállalkozásuk. A parázs nem hamvadt el, csak újabb szikrára várt, hogy még erőteljesebben, még messzelátóbban lobogjon.

40 A salgótarjáni szénmedencében az elégedetlenség és a sztrájkmozgalmak nem csitultak el februárban, de még márciusban sem. A Salgótarjánban tartózkodó dandárparancsnokság 1919. február 21-i jelentése szerint „A munkásság közt a kommunizmus tért hódít, az acélgyárban 2000 munkás közül 600 kommunista elvekre hajló, a 4000 bányász közül csak 200 feltétlenül megbízható."

/l1 Az igen nehéz gazdasági helyzetből a kivezető utat csak a kommunisták látták. A polgári demokratikus rendszer belső válságát a nemzetközi helyzet is súlyosbította. Az antant területi követeléseinek kielégítését a polgári kormány nem vállalta. Ebben a helyzetben, miután a burzsoá rendszer mély belső válságát a demarkációs vonalnál is jóval előnytelenebb területveszteséggel járó újabb határkiigazítás követte, amelynek lényegét a Vyx-jegyzék tartalmazta, nem maradt más hátra, minthogy át43