Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Böjtös Sándor (1896–1975)

A Magyar Tanácsköztársaság idején a 6-os vasas ezredben fegyverrel védte a proletár hatalmat. A Tanácsköztársaság leverése után Ipolynyéken és Léván dolgozott. 1924-ben lett tagja a kommunista pártnak. 1928-ban megélhetési gondjai miatt Dél-Amerikába hajózott. Ezen a világrészen is harcos forradalmár volt. Öt és fél évi távollát után érkezett vissza. Léván a Csehszlovák Kommunista Párt Munkásotthonának gondnoki teendőit látta el. 1939 tavaszától 1944. december 20-ig, a város felszabadulásáig rendőri felügyelet alatt állt. Többször lakoltatták ki és helyezték közbiztonsági őrizetbe. A felszabadulás után különböző pártfunkciókat viselt. 1947-ben települt át Magyarországra, ahol szintén bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1950-től a HM állományában mint őrnagy különböző állomáshelyeken teljesített szolgálatot. 1956-ban ment nyugállományba. 1972-ben 20 ezer forintos alapítványt létesített tehetséges munkás származású gyermekek továbbtanulásának segítésére. Számos kitüntetés tulajdonosa volt, amelyek közül jelentősebbek: Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, Harci Érdemekért Érdemérem. Emlékét a balassagyarmati temetőben díszsírhely őrzi. ILONA VONSIK SÁNDOR BOJTOS Ipolynyék 14. September 1896 — Balassagyarmat 3. Juni 1975 Er ist in einer armen Bauernfamilie geboren. Nach Absolvierung der 6 Klassen in einer Dorfschule erlernte er den Beruf eines Stiefelmachers. Während des imperialistischen Weltkrieges wurde er an die Front gerufen. Im Jahre 1915 fiel er in russische Gefangenschaft und wurde nach Omsk, ins Kriegsgefangenenlager transportiert. Dort lernte er den Revolutionär Károly Ligeti kennen. Nach dem Sieg der Grossen Sozialistischen Oktoberrevolution organisierten sich auch die Kriegsgefangenen und brachten ihre revolutonären Organisationen zustande. Sándor Böjtös wurde Mitglied des Lagerkomitees des Omsker Gefangenenlagers. Im Herbst 1918 kam er als Invalid-Kriegsgefangener nach Ungarn zurück. Im 6. Dragoner-regiment verteidigte er zur Zeit der ungarischen Räterepublik' die proletarische Macht mit der Waffe in der Hand. Nach der Niederschlagung der Räterepublik arbeitete er in Ipolynyék und in Léva. 1924 wurde er Mitglied der KP. Im Jahre 1928 emigrierte er nach Südamerika, das sich bei ihm Versorgungsschwierigkeiten eingestellt hatten. Auch auf diesem Kontinent lebte er als kämpfender Revolutionär. Nach fünfeinhalb Jahren kehrte er nach Léva zurück. In Léva verrichtete er die Aufgaben eines Verwaltungsleiters im Arbeiterheim der Kommunistischen Partei der Tschechoslowakei. Vom Frühjahr 1939 304