Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Böjtös Sándor (1896–1975)

állt a 6-os vasasezredbe vöröskatonának. Az egységet az északi frontra vezényelték, amely Érsekújvár és Léva körzetében nagy lelkesedéssel és győzni akarással harcolt. Június végén a Csifár—Mohi térségben a csepeli 22-es vasasezred szomszédságában volt a harcálláspontjuk. A magyar Vörös Hadsereg katonáinak nagy többsége, köztük Böjtös Sándor is abban a reményben élt, hogy a Kárpátok térségében találkoznak a szovjet Vörös Hadsereggel és egyesülve folytatják a harcot a végső győzelemig. Reményük szertefoszlott, mert tudomásukra hozták, hogy Böhm rendelete értelmében a felszabadított területekről vissza kell vonulni. Csalódottság és lehangoltság lett úrrá a vöröskatonákon. Az északi frontról visszatérve Fót községbe irányították az egységet. Innen pár nap múlva átszervezve, Szeged alá, Kistelekre vezényelték őket. Itt voltak mindaddig, míg a Horthy-tisztek újságolták, hogy a „kommün megbukott". Hívták a vöröskatonákat, hogy menjenek a fehér hadseregbe. Böjtösék azonban öszszetörték fegyvereiket, és megindultak gyalog Budapest felé. A katonaruhákat útközben civilre cserélték fel. Budapesten már román és magyar ellenforradalmi tisztek igazoltatták. Sikerült egérutat nyernie, és a Budapesttől mintegy 80 km-re levő Ipolynyékre hazamenni. Néhány nap múlva azonban itt is kezdték összeszedni a direktórium tagjait, és a vöröskatonákat. Böjtös Sándor ekkor elment a faluból Zólyomba dolgozni. A Berán és Sivák cég cipőgyárában helyezkedett el. Egy évig dolgozott itt, ahol a szocialista cipész-szakszervezet létrehozásával próbálkozott. Ennek sikertelensége után a besztercebányai bőrmunkás-szakszervezettel teremtett kapcsolatot, s az ő irányításukkal béremelési sztrájkot szervezett. Az eredményes sztrájk után Böjtös Sándort elbocsátották. Visszament Ipolynyékre, s mivel a szakmában nem tudott elhelyezkedni, a szakma gyakorlására iparengedélyt kért, s kapott. 1928-ig mint csizmadia kisiparos gyakran ajánlotta fel műhelyét megbeszélések, politikai gyűlések tartására. 1924-ben alakult meg a Csehszlovák Kommunista Párt ipolynyéki alapszervezete és a Vörös Szakszervezet földmunkás-csoportja. Böjtös Sándor, mint a párt egyik szervezője mintegy 12 elvtársával ott volt a párt megalakulásánál. A pártszervezet első tagjai gazdasági cselédek, napszámosok és iparosok voltak. Többen közülük a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben teljesítettek szolgálatot. Mind a pártalapszervezetben, mind a vörös szakszervezetben Böjtös Sándor az elnöki tisztséget töltötte be. Tömegkapcsolatuk és politikai-ideológiai munkájuk eredményeként az 1927-es községi választások idején a bíró a kommunista pártból került ki.

16 Az ipolynyéki pártszervezetnek szoros kapcsolata volt a környező községek pártszervezeteivel. A szécsénkei grófi földbirtokon a Major család végzett értékes pártmunkát, velük tartottak kapcsolatot Böjtös Sándorék. Az ipolysági pártszervezet vezetőségi tagjaival elvtársi-baráti kapcsolat fűzte össze. Sukerek Lajos, Dudás Vilmos és Gágyor Lajos pártvezetőségi tagok gyakran találkoztak és tanácskoztak az ipolynyéki pártszervezet vezetőségével, elsősorban Böjtös Sándor elnökkel. A kapcsolatok, közös rendezvények, megmozdulások teremtették meg a lehetőségét annak, hogy az első közéleti szereplésen túllegyen Böjtös Sándor. A tűzkeresztségen Szécsénkében esett át. Csehszlovákiában a kommunista párt legálisan működött, s a parlamentben kommunista képviselők is helyet kaptak. Egy vasárnap délutánra mintegy tíz község dol295