Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Böjtös Sándor (1896–1975)

Kenyérmezőn már az első napon hadbírói kihallgatásra vitték a volt hadifoglyokat. Arra akarták rábeszélni őket, hogy valljanak be mindent és akkor szabadok lesznek. Nem vallottak be semmit, mert nem volt mit bevallaniok. Egy hónap múlva a csoport egyik tagja a hadbíró mellé került irodai munkára. Ez Böjtöséknek előny volt, mert megismerhették az akták tartalmát, az omszki események jelentésszerű leírását. Minden másnap hadbíróság elé citálták a csoport tagjait, de ők nem féltek az ítélettől. Hittek a közeli proletárforradalomban. Több mint két hónapon keresztül hetenként 3—4 alkalommal állították hadbíróság elé. Minden kihallgatásnak az volt a fő célja, hogy beszéljenek az omszki szervezkedésről, a bolsevikokkal kiépült kapcsolatról. Külön felsorolták Ligeti Károly, Rabinovics József, Kun Béla, Fodor József nevét. Azt próbálták bizonyítani, hogy ismerték őket, hiszen ők szervezték be Böjtöséket a kommunisták közé, hogy itthon is forradalmat csináljanak. Rendszeresen érdeklődtek afelől is, hogy kiket küldtek még haza rajtuk kívül, kikkel van kapcsolatuk, kiket ismernek idehaza, ki volt még beszervezve az omszki csoportba a most érkezettek közül, milyen vöröszászló-ügy volt Omszkban stb.

15 A csoport tagjai közül öten voltak fontosabb beosztásban Omszkban a fogolytáborban, de a kis kollektíva öntudatos magatartást tanúsított: egy ember sem akadt, aki saját egyéni szabadságáért kockára tette volna a többség szabadságát. A csoport a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében, Ligeti Károly példamutató, bátor, lelkesítő magatartásával kovácsolódott össze. A volt hadifoglyok látogatását megszigorították. Böjtös Sándor édesanyja szegény parasztasszony volt, mégis felkereste fiát, s hazai kosztot vitt fiának. Egy alkalommal meglátogatta apja is, kit katonamundérba bújtattak. Nyolcheti megfigyelés és kihallgatás után visszavitték az ezredhez. Innen kéthónapi fogolyszabadságot kapott. Hazament Ipolynyékre. A szabadság leteltével Komáromba utazott felülvizsgálatra, ahol közölték vele, hogy csak újabb 2 hónap múlva kerül rá a sor. Hazafelé menet a vonaton érte a polgári demokratikus forradalom híre. Otthon házi kezeléssel hozta rendbe lábait, s az újbóli felülvizsgálaton nem jelent meg. Gyógyulása után Balassagyarmatra ment, ahol már megalakult a nemzetőrség. Mint katonaviselt ember nemzetőrnek akart beállni, de a parancsnok, Vanya Gábor tudta, hogy Szovejet-Oroszországból jött haza, s elutasította kérelmét. 1918 decemberében Budapestre utazott, többek között azzal a nem titkolt gondolattal, hogy omszki elvtársaival találkozzék. Budapesten a Bőrmunkások Szakszervezetében jelentkezett elhelyezkedés és tagfelvétel céljából, s egyben érdeklődött a Kommunisták Magyarországi Pártjába való belépés lehetőségeiről. Ott azt a választ kapta, hogy a szakszervezeti tagság egyben a pártigazolvány is. Munkát Újpesten a Váci u. 1. sz. alatti Schwarcz és Tsa Cipőgyárban kapott. Itt az üzemi szakszervezeti csoporttal vett részt a KMP rendezvényein, és azokban a tüntetésekben, amelyek 1919. február—március fordulóján letartóztatott kommunista vezetők kiszabadítását követelték. A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte után a Wolfner gyárban kapott munkát, miután előző munkahelyéről elbocsátották. 1919. május 1-én, a proletariátus nagy nemzetközi ünnepén harci riadót fújtak a Tanácsköztársaság védelmére. Böjtös Sándor otthagyta gyári beosztását, és be294