Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

Mindkét írásban olvasható a betyárok egyik kedvelt módszere, ti. az, hogy a faluba beüzennek, egy cédulát küldenek amin ez áll: „a hazáért szenvedők számára küldjön főtisztelendőséged vagy uraságod vagy a község kenyeret, néhány font szalonnát és bort". S a címzett minden esetben küldte azt, amit kértek, mert örült, hogy ennyivel megúszta. Ez a jelenet feltűnik Mikszáth regényében is. Itt Krúdy kihívatja a gazdát a kapuba, vagy a ház mögé, s udvariasan így szól: „Urambátyám vagy tekintetes úr (már amilyen lábon azelőtt álltak) adjon nekünk egy kis füstölt húst, egy oldal szalonnát és öt forintot, mert ki vagyunk fogyva mindenből." S nem is igen tagadta meg senki ezt a kis szívességet Krúdytól. Ami külön is érdekes, Mikszáth ezt a jelenetet megtörtént események alapján vette fel regényébe. Felesége emlékirataiban olvashatjuk, hogy gyermekkorában egy augusztusi napon beüzentek Mauksékhoz a betyárok („két úriformájú"), s kérték, küldjék ki nekik a „sült libát, egy korsó bort és Veres Kálmán úrtól az újdonatúj csizmát". így aztán ki jó szívvel, ki siránkozva, de megvált a kívánt tárgyaktól. Ezzel a módszerrel nagyot ugyan nem lehetett zsákmányolni, de a legszükségesebb mindig megvolt.

48 Legközelebb 1851-ben fogták el. Előzménye ennek is egy nőkaland. Ezek szerint Krúdy 1851. augusztus 17-én Lövik Terézia hajadonnak, aki Sölyből Ilinybe ment „a gárdonyi kukoricaföldek közt útját állotta és rajta erőszakot követett el". Komáromy főszolgabíró jelentéséből az is kiderül, hogy Krúdy a lányt meg is verte úgy, hogy annak orrán-száján dőlt a vér. Az eset után kettőzött erővel folytatták keresését, s néhány nappal a tette után a sztregovai járásban elfogták és a pozsonyi haditörvényszékre vitték. A megyei levelező ekkor is beszámolt a sajtóban és nem állta meg, ha óvatosan is, de ne bírálja a csendőrséget: ..Említett egyént a es. kir. csendőrség számtalanszor, ncha mindig siker nélkül üldözte és jelen elfogatását is inkább a községi elöljáróság éber szemének lehet köszönni." Elfogatásának meglehetősen nagy visszhangja lett a megyében. Fornét Jenő, a szécsényi kerületi közigazgatási szolgabíró ekkor, akinek jelentései messze kiríttak meghunyászkodó, sallangos stílusukkal. 1851. szeptember 6-i jelentésében többek között ezt írja: ,. Krúdy elf ugatásának mindenki pártkülönbsége nélkül örülni látszik, egy sajnálkozó szó sem hallatván, ami ily egyének kézre kerülése alkalmából sűrűn történni szokott ..." Egy másik jelentés hasonló hangnemben ír Krúdy elfogásáról: A hírneves Krúdy Kálmán foglyul ejtése „mindenkiben jóleső érzést váltott ki, örvendetes szenzációt jelentett". Bizonyos fokig egyet kell értenünk ezekkel a véleményekkel, mert adataink alapján nem lehet azt a képet megrajzolni Krúdyról, amit az író tudott. Noha kritikával kezeljük az iratokat, s ismerjük Kempen altábornagy véleményét is, akkor sem tudjuk a szabadsághős jellemvonásait felfedezni Krúdy Kálmánban. Nem véletlen, hogy halála után harminc esztendővel a megyei sajtóban is ezt olvashatjuk: ,,. . . Krúdyról az a való, hogy ő rabolt és fosztogatott mindenütt, ahol lehetett. Félemletes volt, mint kapczabetyár, aki védtelen nőket is megtámadott úton-útfélen." Krúdy fogsága idején, 1852. június 15-én, valószínűleg ügye tárgyalásának előkészítése közben a megyefőnöktől átirat érkezett Prónay Pálhoz, apátfalvi kastélyába. Ebben Krúdy korábbi, még 1849. november 28-i rablásáról kérnek felvilágosítást, mi légyen az, s történt-e már vizsgálat az 191