Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Balázs László: Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű salgótarjáni (acélgyári) népiskolájának történetéhez (1870–1920)

tartott fenn a gyár. A gyári munkába való felvételnél mindenkor tekintetbe vették a tanulók szellemi és testi fejlettségét, és csak olyan gyermekeket vettek föl, akik iskolai kötelezettségüknek eleget tettek. Csak tájékoztatás céljából közöljük, hogy 1889-től kezdve a fiútanulók nagy része janoncnak ment, szakmát tanult, s így ettől az időtől kezdve ismétlőiskonn oktatásban csak lányok részesültek.

26 Iparostanoncnak egyébként csak ." 12. életévüket betöltött, s az elemi iskola 6 osztályát elvégzett tanulókat vettek föl, de felvehetőek voltak még az 5, ül. kivételesen a 4 osztályt jó sikerrel végzettek közül azok, akik betöltötték a 13., ül. 14. évüket.7 Igazolatlan hiányzás esetén a büntetés különböző fokozatait alkalmazta az iskolaszék: szóbeli figyelmeztetés, a szülők beidézése, a tanuló elzárása, pénzbírság.

28 A tanoncoknál a legszigorúbb büntetés kiszabásától sem idegenkedtek: „Durva fegyelemsértés miatt — 3 tanoncot szüleikkel együtt beidéztek, tanoncszerződésüket felbontották és azonnal leszámoltatták." A durva fegyelemsértés nem volt más, mint „ellógott" rajzórák pótlásának megtagadása.

29 A tankötelezettségnek e szinte tökéletesnek mondható végrehajtása azonban nem csak célokon, törvényeken, nyilvántartásokon és büntető szankciókon múlott. Voltak ennek gazdasági-anyagi feltételei is mind a társulat, mind pedig a szülők, a munkáscsaládok részéről. Az iskolafenntartó folyamatosan biztosította iskolájának hosszan tartó nehézségek nélküli működését. Gondoskodott továbbá az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételeiről, azoknak fejlesztéséről. A tantermek száma a tanulók számával nagyjából arányosan nőtt. Állandóan gondot fordítottak a tanításhoz és a tanuláshoz nélkülözhetetlen tankönyvek, füzetek, szemléltetési eszközök, bútorzatok, felszerelések, könyvtárak (tanítói és tanulói) fejlesztésére, felújítására. Gondok természetesen ebben az iskolában is akadtak, itt is elég gyakran meg kellett küzdeni a hirtelen felszaporodott tankötelesek által okozott „túltömöttséggel". így pl. 1889ben — mivel még nem készült el az új, ötödik tanterem — az első és második osztályos növendékeket felváltva egy tanteremben kellett oktatni.

30 1892-ben azt az indítványt volt kénytelen előterjeszteni az iskolaszék, hogy a községben lakó — tehát nem telepi — munkások gyermekeit utasítsák a katolikus elemi iskolába.

31 Ugyanakkor voltak olyan évek is, amikor „idegen" tanulókat is fölvehettek a társulati iskolába. Valamilyen megoldást mindig találtak a problémák megoldására. 1917-ben 119 tanuló iratkozott be az első osztályba. Ketté kellett a létszámot osztani, de így szükség volt még egy tanítóra. A vezérigazgatóság azonnal engedélyezte új (kisegítő) tanító felvételét.

32 A világháború nyomában járó gazdasági nehézségeket az iskola is megszenvedte. A vezérigazgatóság egy 1918-as köriratában a nehéz beszerzési viszonyokra és a horribilis árakra hivatkozva elrendelte, hogy „a női kézimunka-tanítás a jövő iskolai évben is szüneteltetendő, valamint a rajztanítás csak oly keretekben folytatható, amelyet az esetleg még készletben levő rajzszerek megengednek. Űj rajzszerek nem szerezhetők be."

33 Nem kívánjuk részletezni az iskola felszerelését, taneszközeit, szemléltetési eszközeit, de annyit meg kell állapítanunk, hogy a gyári népiskola a tanszer- és egyéb ellátottságát tekintve messze kiemelkedett a korabeli megyei iskolák közül. Minden tantárgyhoz rendelkeztek szemléltetési anyaggal: a Gönczy-féle betűsoroktól, magyar—német olvasótábláktól kezdve, orosz számológépeken, iránytűkön, térképeken át az országos tan150