Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Balázs László: Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű salgótarjáni (acélgyári) népiskolájának történetéhez (1870–1920)

szermúzeum által a népiskolák számára Összeállított természettani gyűjteményekig, tornasúlyzókig. A század elején már diavetítőt is alkalmaztak a tanításban

3

''. A régi négyüléses padokat fokozatosan kicserélték kétülésesekre. Külön gondot fordítottak a tanítói és a tanulói könyvtárak fejlesztésére, állaguk megóvására. Érdekességként kell említenünk, hogy mind a vezérigazgatóság, mind az iskolaszék és a tanítótestület figyelemmel kísérte a munkások és gyermekeik olvasmányait. Amikor 1890-ben a vezérigazgatóság felhívta az iskolaszék figyelmét egy Arany János műveit népszerűsítő füzetsorozatra, Porázik György — kapcsolódva a témához — a munkásokra és gyermekeikre veszélyt jelentő könyvügynökök gyártelepről való kitiltását kérte, mert „különösen bérfizetések alkalmával a colpolteurök egész serege lepi el a telepeket. . . cseh és német nyelvű rémtörténeteket . . . ízetlen termékeket árulnak, mely olvasmányokat azután nem- és korkülönbség nélkül a család apraja-nagyja olvassa". Ennek kiküszöbölésére az ügynökök kitiltásán kívül azt ajánlotta, „hogy az iskolai könyvtár gyarapítására évenként egy bizonyos összeg fordíttassék, és ezen könyvtár használata mindenkinek díjmentesen hozzáférhetővé tétessék".

3

"

1 Fontos tényező volt az iskola működésében és fejlesztésében a mindenkori költségvetés. A gyári iskolát kezdetben egészen a társulat tartotta fenn, míg az 1872/73. tanévtől kezdve rendszeresítették az iskolaalapot. Az

1 iskolaalapnak, azaz a társulati iskola jövedelmének három fő forrása volt: a szülők által fizetett tandíjak (iskolánkban ez 1 gyerek után 70 krajcár, több után 1 forint volt) összegéből, a bírságokból és egyéb bevételekből származó összegek egy részéből, és a társulat adományaiból. Csak a szemléletesség céljából nézzük meg néhány év iskolaalap-számadását. (Az öszszegek forintban, 01. koronában olvasandók.) BEVÉTEL KIADÁS HIÁNY TÁRSULATI ÊV (Tandíj, bírságok,^ tanszer) Flzetes Vegyes ADOMÁNY 1873. 316,10 550,00 1 30,19 364,09 364,09 1876. 754,72 1 220,00 3 90,77 856,05 856,05 1898. 5 401,78 7 000,00 25 40,00 4 138,82 4 138,82 1911. 12 734,73 19 166,68 43 98,58 10 830,53 10 830,53 Az egyszerűsített kimutatásból is látszik, hogy az iskola bevétele sohasem fedezte kiadásait. Az évenként jelentkező hiányt mindig a társulat pótolta különböző forrásokból származó adományok formájában, melyek között megkülönböztettek rendes évi adományt, az élelmezési üzletek nyereményrészéből származó adományt (20—30%) és a hiány kiegyenlítésére juttatott adományt. E három forrás végül is társulati adomány címen egyesült, és azt a célt szolgálta mindig, hogy kiegyenlítse a bevétel és a kiadás közötti különbséget.

34 A gyári népiskola nem ismerte a tanítóhiányt. Ha valami ok miatt — betegség, haláleset, katonáskodás, elpályázás, áthelyezés — tanítóhiány keletkezett, a társulat gyorsan gondoskodott ideiglenes helyettesről vagy kezdő (segéd-) tanítóról. Ez a körülmény egyáltalán nem volt közömbös az oktató-nevelő munka szempontjából. Képesítés nélküli tanító sohasem dolgozott a társulati iskolában. 1910ben fordult elő, hogy üres állás betöltésére alkalmas személyeket kerestek, 151