Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében
A munkásmozgalomban 19Q7-ben még folytatandó sztrájkmozgalmak súlypontja Salgótarján és vidékére tevődött át. Az 1905—1908-ig tartó munkásmozgalmi fellendülés 1908-ban a salgótarjáni üveggyárban egy tartalékmunkásnak elbocsátása miatt kibontakozott sztrájkkal ért lényegében véget. A sztrájk oka az volt, hogy Gasparin Ferenc tartalékmunkás nem teljesítette a külső munkára szóló parancsot, hanem eltávozott. Scheftsik Oszkár igazgató erre elbocsátotta a gyárból. Ezek után egy 8 tagú munkásdelegáció felkereste az igazgatót az elbocsátott munkás ügyében, de mert intézkedés nem történt, a többiek abbahagyták a munkát. Az igazgató támogatására Pestről megérkezett Bolváry Záhn Dénes vezérigazgató, aki jóváhagyta Scheftsik Oszkár intézkedését. A munkások szolidaritási sztrájkja kedd délelőtt 10 óráig tartott. A munkásosztály növekvő öntudatát tükrözte a sztrájk melletti bátor kiállás. 1908-ban indult meg az építőipartól különvált üvegesek, a város mái sik nagy munkáscsoportjának a szervezése, ami hatéves küzdelem után 1914. július 4-én valósult meg hivatalos formában. 15 * Az üveggyári munkások szervezkedéséről a NÉPSZAVA is hírt adott 1908-ból. Szerintük az egyedüli helyes úton kezdtek a gyár munkásai ehhez a munkához. A Népszavát és a Volksstimme-t olvasták és terjesztették maguk között, és teljes erővel azon munkálkodtak, hogy maguknak otthont, szervezetet hozzanak létre. Az újság szerint ez nem kerülte el az igazgatóság figyelmét, és a mozgalmat kezdeményező üvegmunkást elbocsátották. A gyár munkásai a szolidaritást vállaltak azzal, hogy mind egy emberként társuk védelmére keltek. Az összefogás eredménye az lett, hogy az elbocsátott munkás kérésére a sztrájktól eltekintettek, mert az igazgatóság írásban elismerte a munkások szervezkedési szabadságát, és vitás ügyekben a munkások megbízóttaival egyetértésben fog eljárni. Ennek ellenére a salgótarjáni palackgyár üvegfúvók és flégerek részére zárlat alatt állt. l6 * Hogyan látta a gyári munkások életét Gyuris Ferenc ezekben az években? A család 1901-ben Drezdába ment dolgozni, ahová később Salgótarjánból is érkeztek üvegfúvók. Ezek az üvegesek mindenféle jót beszéltek Salgótarjánról. Ennek hatására a család visszatelepedett Magyarországra, Salgótarjánba. A jó kereset, a jó élet vágya hozta az üvegescsaládot 1905ben a palackgyárba. A vágyak után a rideg valóság keltette benyomást is érdemes leírnunk. Gyuris Ferenc, amikor a salgótarjáni üveggyártelepet meglátta — visszaemlékezés szerint —, azonnal vissza akart fordulni. A kolóniák közt feneketlen sár volt, a kénszag, melyet a más vidékről érkező ember alig tud megszokni, visszafordulásra késztette. Mivel a gyár azonban lakást adott a családnak, itt maradtak, de ez összehasonlíthatatlan volt a drezdaival. A gyárban a munkát a nag3^kemencén kezdték meg, ahol éjjelnappal két partiban dolgozott. Visszaemlékezése szerint magyar üvegfúvó akkor nem is volt nagyon Tarjánban. Németek, csehek dolgoztak itt, de fellelhetők már magyarok is, akik gyakorolják az üvegfúvást. A tanulófiúk sem mind magyarok voltak, hanem jórészt külföldről ideszármazott bányászcsaládok gyermekei. 14
