Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében

mester. Az üvegfúvók fiaikat nem adták csiszolónak, ezért az utánpótlás a falusi gyerekek közül került ki. Az üvegcsiszolók (pulirok) hétfőn nem dolgoztak, hanem a közeli ligetben pihentek, közösen pálinkáztak. A csiszolók másik betegsége a reuma volt, amit a vizes és huzatos csiszoló műhelyben szereztek. Gyuris Ferenc visszaemlékezései alapján rekonstruálni tudjuk a műszak menetét is Málnapatakon. A gyárban nem volt lábbal nyitható forma, így a behordó gyerekeknek kellett azt kézzel tartaniok és tiszta, görcs nélküli szalmaszálakat a formába rakni, azután egy hosszú mogyorófa botba erősített dróton a hütőkemencébe sorba berakni az üveget. A kemencét fűteni, vigyázni, hogy az áru ne olvadjon össze, hogy kellőképpen le legyen hűtve, ami a repesztésnél az elpattanástól megóvja. A munka ezzel még nem fejeződött be. A műszak után 3—4 órával ki kellett a hűtőkemencét üríteni. A hűtőben még nagy volt a meleg, de azért be kellett bújniuk és az üveget onnan kiadogatni, amit a segéd rakott össze. A gyári két műhely mindenfajta üveget produkált, de a behordóknak a legkényelmesebb, a legjobb és legrövidebb munkát a préselt üveg jelentette. A két fazék üveget 8—9 óra alatt kidolgozták és azután 6—7 óra szabad idejük maradt. Az egész üveggyárban késő ősszel, Szent Márton napja előtt sertésvágás kezdődött, mivel saját terményeikkel sertéshizlalás is lehetséges volt a telepen. A gyárosnak és a munkásoknak is volt kondája, amit közösen fizetett kondás őrzött. Gyári lakótelepen a munkásság számának emelkedésével új épületeket kellett csináltatni. Ezek 5 lakásból álltak egyenként, és már téglából épültek, nem pedig fagerendából. A tárgyalt időszakban alapították az üveghutai munkások önkéntes tűzoltó egyesületét. A szomszédos szinóbányai üveggyár, bár gazdagabb volt a málnapatakinál, ezt nem tartotta fontosnak, bár az egész üveggyár fából volt.

13 * A bányászok, a vasmunkások és építőmunkások századeleji szervezkedése után az első világháború előtt a megye más üzemeiben is nyomon lehet követni ezt a szervezőmunkát. Közvetlenül a háború előtt alakult szakszervezetek azonban a háború alatt beszüntették működésüket, csak a polgári demokratikus forradalom győzelme után bontakozhatott ki a megyei munkások gazdasági, politikai érdekvédelmi szerveinek létrehozása szélesebb síkon. A salgótarjáni palackgyári munkások társas egylete 1906. március 25-én tartotta meg alakuló közgyűlését a mintegy 50 belépni kívánó tagon kívül jelen voltak a kezdeményezők: Szvoboda Károly, Stark Traügold (Trangott), Ritschel Antal, Haneman Richárd, Pleisinger Gyula. Képviseltette magát Halmossy Andor t. b. főszolgabíró és Hricsovszki András községi bíró. Az egylet elnöke Szvoboda Károly hutamester lett, aki 1894 óta a gyártelepen dolgozott. Céljuk a gyári munkások „kantinon kívüli" kulturális életének szervezése volt.

14 1906 után már csak a salgótarjáni sztrájk hatására robbantak ki elszánt bérharcok. A szinóbányai üveggyár munkásai 1907 áprilisában a szénhiány miatt elmaradt fizetésükért léptek sztrájkba. A négynapos sztrájk eredményeképpen a munkások és a tulajdonos között megegyezés jött létre. 13