Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Horváth István: A zelenei jobbágyok megmozdulása 1825-ben

Horváth István A zelenei jobbágyok megmozdulása 1825-ben A XIX. század első két évtizedében Kelet-Európa népeit és országait — így Magyarországot is — a társadalmi feszültségek terhe nyomorította. A válsághelyzet sokoldalú volt, a társadalmi élet minden területére kiterjedt, így érzékelhető volt a politikai életben, amely az uralkodó hatalom birtoklása, a birtoklás mikéntje körüli vitában jelentkezett országok között — magyar—osztrák viszonylatban — és az országon belül is. A napóleoni háborúkból fakadó gazdasági körülmények megváltozása, ingadozása és a tartós dekonjunktúra bekövetkezése, a tőkehiány jelenléte többszörösen megválaszolandó kérdések voltak. A megválaszolás igénye cselekvésre ösztönözte a feudalista gazdasági korlátok ellenzőit is. A politikai és gazdasági terület ellentmondásai sokszorosan hatottak a társadalmi élet más területén is, így a feudális középrétegek, a magyar középnemesség életére is kiterjedtek, amelyek közül szubjektíve a legfontosabb, hogy számukra a politikai-gazdasági lecsúszás lehetőségét tartósították. Mindezeknek a jelzett összefüggéseknek a hatása a húszas évek elején, az előző évtized végén lökésszerűen meggyorsította Magyarországon a feudális társadalmi hierarchia különböző pólusain élő osztályok, társadalmi csoportok politikai tevékenységét. Az aktívabb politikai élet jelei jól láthatók a társadalmi és tömegmozgalmak számának növekedésében is. A mozgalmakban figyelemre méltó helyet foglaltak el azok, amelyek valamilyen formában kötődtek az úrbéri szolgáltatás rendezésére irányuló 1767-es, Mária Terézia uralkodása alatt megfogalmazott törvényekhez. A központi akaratot megtestesítő rendelkezés bevezetését — a saját pillanatnyi érdekétől vezettetve — a lehetőség szerint lassította, olykor gátolta a nemesi birtokos réteg. Míg a feudális földet művelő, de azzal nem rendelkező jobbágyok az úrbéri szolgáltatások véglegesítését, rögzítését kívánták. E természetes érdekellentét — amelyek közepette a ,,jó király" idealista szellemképe lebegett — többször — noha nem túl sokszor és méreteiben is korlátozottan — csapott át nyílt ellenségeskedésekbe. A kutatás eddigi eredményei szerint Heves és Külső Szolnok megyében, a Dunántúlon — Sopron, Vas, Somogy vármegyékben — a hajdúk között és Zalatnán kibontakozó mozgalmakról tudunk. Az okok elég sokrétűek: a földszükséglet, az irtásföldek kisajátítása, a legeltetési jog alkalmazása körüli huzavona, volt az egyik ágon, amelyet a hevesi, vasi — pon115