Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Horváth István: A zelenei jobbágyok megmozdulása 1825-ben

josabban a vasvári, hosszúperesztegi, rábakeresztúri = megmozdulások alkottak. Más esetben a bányamunkára szorított jobbágyok osztályharcával ismerkedtünk meg Zalatnán. A határrendezés elmulasztása okozott feszültséget Somogyban. A mozgalmak minden esetben a terjeszkedni akaró nagybirtok ellen irányultak. A megmozdulásokat kivétel nélkül leverték, ott, ahol méreteiben jelentősebb volt, véresen megtorolták. ' A fentiekből látható, hogy Nógrádban — eddig — e témakörhöz kötődő megmozdulásról nem tudtunk. Ismeretcink szerint még — későbbi és nyilván sok minden egyéb tényező hatására kirobbant — 1831-es ún. koleralázadás is csak éppen érintette a megyét, annak is — figyelemre méltó módon — a déli részét.- Most a kutatások olyan megmozdulás tényét közlik velünk, amelynek újdonsága mellett annak néhány mozzanatára is szükségesnek tartottuk az érdeklődés irányítását. Ezért vállalkoztunk — kutatás teljes befejezése előtt — a dokumentum közlésére. A ZELENEI JOBBÁGYMEGMOZDULÁST BEFOLYÁSOLÓ NÉHÁNY TÉNYEZŐ Nógrád megye a reformkort megelőző éveit a politikai aktivitás jegyében élte. Az 1790-es országgyűlést követően a nemesi rendek érdekeinek megvédésére a vezető törvényhatóságok közé tartozott. Emellett a vallási szabadság kivívásáért megindított politikai küzdelem aktív részese. A rendi alapokon valamelyest liberalizáltabb élet, amely elsősorban a nemesi nemzetet részesitr továbbra is kiváltságokban, ez az egy mondatban összefoglalható politikai álláspont, mely akkor uralkodó és országos irányultságú volt. Ugyanakkor a megye behő állapota igen szomorú képet, mutatott. Nógrád nem tartozott hagyományos3n a nagyföldbirtokokkal rendelkező megyék közé. A Forgáchok — akik működtették a gácsi posztómanufaktúrát — az esztergomi érsek birtokain túl nagyrészben középbirtokok uralták gazdasági életét. A birtokokon nem folyt magas színvonalú termelőtevékenység. Ennek eredményeképp termelő javakat a nemes és házanépe maga élte fel. A nemesi jövedelem alapja a jobbágymunka volt. A nemesi birtokos nem részesítette különlegesen jó bánásmódban jobbágyait. Az elszegényedéstől való félelem, a hiú nagyravágyás, a nemesi vármegyei ranglétrán való emelkedésért folyó — sokszor amorális — személyeskedésben is megmutatkozó küzdelem e réteg jellegzetes tulajdonsága volt. Emellett a rendezetlen útviszonyok, a nemesi adminisztráció tehetetlensége, és a mögötte jól megférő korrupt magatartás jellemezték az időszakot. A kor nemesi magatartását jobbítani kívánó jeles hazánkfia ekként szólt kortársaihoz: ,,. . . Vegye gondolóra, hogy a külső fényűzés nem mindenek előtt ád díszt a hivatalnak, az csak a gyengék szemeit szokta meghomályosítani. Ne keresse tehát a felvett hívataljának díszét csak a külső fényben, hanem azon kötelességének szentül leendő teljesítésében." Majd később a nemesi ifjakhoz szóló tanácsát így fogalmazta meg: ,,. . . hogyha még volnának oly elpuhult ifjak akiknek sem az olvasás, sem valamely nemes társalkodás nem tetszik, akik erkölcstelenek, s mindég arról gondolkoznak, kit kellessék csábító hálójukba keverni, csak közhivatalukra elégtelenek, hanem a pénzvesztegetésre, a fényűzésre. . . igen is alkalmatosak."

3 116