Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

vének a nyenyec—szamojédból megfejthető jelentése ,halraj, halak', aminek a magyar Halas helyneveink a megfelelői. Az obi-ugor eredetű Kér törzsnévnek a Mén és Ménes, a balti-finnségi névadásra visszavezethető Keszi-nek pedig a Kezd helyneveink a magyaros változatai. — Mindez azonban még a törzsnevekre utaló települések területén előkerült régészeti leleteken feltüntetett és a települések nevére utaló tamgajelek által nyerhetne csak teljes értékű bizonyítást. MAGYARÁZAT A TÉRKÉPVÁZLATOKHOZ Az I. sz. vázlaton jól látható, hogy az őshazából elindult magyarság részben a volgai Bolgárország, részben pedig a Volga jobb partján messze déire lenyúló sűrű erdőségek miatt volt kénytelen az Anonymus által leírt lakatlan pusztaságon átvonulni. Valószínű, hogy a nép zöme Dentumogert az odaérkezésükkor mindjárt megszállta és a Susdal felé irányuló kitérő csak az egyik nagyobb szabású, az új hazájukat biztosító hadjáratuk emlékét őrzi. A IX. század nyolcvanas éveitől kezdődően Dentumogerben három állam — volgai Bolgárország, Kazárország és az Oleg által megszervezett Oroszország — szorítójába került a doni Magyarország és ez is indítéka lehetett az újbóli nyugat felé indulásuknak. Kijevtől Ladomérig a ligeterdők viszonylag keskeny sávja határozta meg útuk irányát. Innét kezdve volt szükségük a vlagyimiri és halicsi orosz fejedelmek útmutatására és technikai segítségére, hogy a sűrű erdőségeken áthatolva Munkácsig eljuthassanak. Anonymus nyilván híven közölte az ő korában már egyfolytában történő vándorlásnak tekintett honkereséa hagyományát. Az I. sz. vázlaton feltüntetett számok a következő népeket jelölik: — 1. szamojédok, 2. hantik és manysik, 3. komik, 4. udmurtok, 5. marik, 6. merják, 7. muromák, 8. moksa és erze mordvinok, 9. karjalaiak, 10. finnek, 11. észtek, 12. livek, 13. izsórok, 14. vótok, 15. vepszék és 16. a Dentumogerben visszamaradt magyaroknak tekintett mescserek. A II. sz. vázlat — miként a III. sz. Li — csak a legjellemzőbb helyneveket tartalmazza. Mindkét vázlaton a Kárpátokon való átkelés előtt csatlakozott néptöredékek szállásait szaggatott vonallal húztam alá. Ezek közül a Kazár és a Kozár a korábban idekerült bihari kazárokra, a Sid, Zsid, Zsidó és Zsidány a Kárpátokon túl csatlakozott kazárokra is utalhatnak. A Zsadány helynevek mordvin eredetűek, jelentésük ,sötét, fekete' és nem azonosak a Zsidány helynevekkel. A Györk helynevek is valószínűleg finnugor csatlakozók hadrendi nevei. A szövegben elmondottakon kívül figyelemre méltó a mongol Szecse személynév — ami a Szécsény egyik változata — Csecse alakban való fennmaradása. A Garam mentén levő Szecse Várad kapcsolata, a Tápiók melletti Szecső Ság kapcsolata, a Rába mentén fekvő Szecsőd Kend kapcsolata érdekes összefüggést sejtett a Zagyva völgyében levő Csecsének az egyik kende Ecs—Ecse személynevével való kapcsolatát illetően. Ugyanakkor a rábaközi Csécsény és a Zólyomi Csécsény és a Zagyva menti Csecse helyneveink sz hangjainak cs hanggá alakulása az avarság körében sejthető nyelvi vagy tájszólásbeli differenciáltságra hívja fel a figyelmünket. A Rima-völgyi Kende Kecege falu határában való előfordulása pedig a dél-nógrádi Keszeg hadrendi névvel hozható összefüggésbe. A Szécs helynévnek a Szecse méltóságnévből való levezetése méi több bizonyítékot kíván, mert az a szláv ,irtvány' szóval is megmagyarázható, amit azonban személynévi előfordulása tesz bizonytalanná. A ITT. nz. vázlat Szécsény helynevei azon a területen helyezkednek el, amelyen az írott források tanúsága szerint avarok éltek még egy-két évtizeddel a magyar honfoglalás előtt is. Hadrendi megszervezésük a bankák feladata lehetett. A Harka Sopron és a Harkács Gömörvár várkapcsolatok. Ezzel szemben, a Rába jobb partján, a szervezés a kendék feladata volt. A terület honfoglalóink általi megszállásának problematikájára Győrffy György István királyról szóló művében (1977) nagyjából a nézeteimmel megegyező módon mutatott rá. A lényeget azonban elsősorban a nyugati támadásokkal szembeni védelmi rendszer kiépítésében látom. Ennek szép példája a rábaközi terület elárasztását célzó észterük létrehozása, az átvezető utak gyepűkapukkal, azaz földvárakkal és sáncokkal történt biztosítása. Ezek védelmét magyar (Kapuvár), avar—török vagy besenyő (Kapi) és böszörmény (Babot), a hont—nógrádi részeken Babát és Babát) őrök látták el a csécsény és a bő irányítása mellett. Latin elem jelenlétére utalnak a Koloska és a Kolozsvár helynevek. Ezek109