Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

Ezt elismerve — és az időben mintegy visszafelé haladva — az igazolhatóan idekerült néptöredékek megtelepedésének vizsgálata során eljuthatunk a kora középkori magyarság, és az itt talált avarság együttélésének, egymásra gyakorolt hatásának, és beolvadásuk különböző lehetőségeinek a tisztázásához. JEGYZETEK l.BELITZKY János: Nógrád megye története 896—1849. Salgótarján, 1973. A továbbiakban: BELITZKY, Nógrád megye. — 11—19. 2. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle, 1972. 292—295. A továbbiakban: GYÖRFFY, Szolgálónépek. 3. HAJDŰ Péter: Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962. 142—146. A továbbiakban: HAJDŰ, Finnugorok. 4. BELITZKY János: Feltételezések Anonymus és a Gesta Hungarorum egri és egri egyházmegyei vonatkozásairól. A Heves megyei múzeumok 1977. évi (XV.) kötetében. Sajtó alatt. 5. ANONYMUS művét a kritikai kiadás latin szövege (Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. L, Budapestini, 1937. = SRHA I.), és az ezt jegyzetekkel ellátó PAIS Dezső: Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Budapest, 1926. с fordítása alapján használom és adataira csak a fejezetek számával hivatkozom. 6. KUBINYI Ferenc: Béla király névtelen jegyzőjének kora és hitelessége. I—

II. Balassagyarmat, 1902. A továbbiakban: KUBINYI Anonymus. Szétszórtan több helyütt, összegezve: II. 592—593. 7. HORVÁTH István: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történetéből. Pozsony, 1825. 8. Jó áttekintést nyújt e tekintetben is a Palóc Kutatás с sorozatnak az 1967. évi egri tanácskozásról szóló kötete: Módszerek és feladatok. Eger, 1968. — Ebben BARABÁS Jenő, GYÖRFFY György, KOVÁCS Béla, és FÜLÖP Lajos tanulmányai érintik bővebben a kun—kabar elmélet problematikáját. 9. Korábban, egyetnikumú népnek vélve a palócokat — Nógrád megye 51. — ezeket a helyneveket is a székely—palóc azonosság bizonyítékainak hittem. Nézetem tévesnek bizonyult. Itt a székelyek helyére — Székely-Boldogasszonyfalva, szlovákul Sekule, kivételével — kunokat telepítettek. 10. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I—

III. Budapest, 1967—1976. A továbbiakban: Etimológiai Szótár, a hivatkozás pedig, a kötet és oldalszám nélkül, a szóra vonatkozik. — A Váradi Regestrum 1220. évi adata nyomán a palóc szó népnévi előfordulásának is az Ung megyei Sasvárott lakó Polouc nevét tekinti. 11. A két palócföldi kortárs kutatónk közül KUBINYI Ferenc, aki Kőváron élt, a palócokat — Anonymus I. 63—68, 74—77, 248—250, II. 599—601, stb. — a honfoglalóinkhoz csatlakozott oroszok által poloveceknek nevezett kunok = kabarok utódainak vélte, a Szécsényben lakó PINTÉR Sándor pedig főleg a régészeti anyag lapján, avar eredetűeknek tekintette. 12. KUBINYI, Anonymus I. 89, II. 488, 490, 506—507, 538, 542, 592. Fogalmazása nem egészen világos. Pl. az 511—512. lapokon így írt: „a törzsekre oszlott magyaroknak a nagyfejedelem választás előtt, a törzsfejedelmeken kívül soha közös fejedelmük nem volt, sem maguk közül való, sem idegen, — tehát közös hadvezér sem; — bizonyítja továbbá azon körülmény, hogy a Volgán túlról a jelzett időben a magyaroknak csak egy része, néhány törzse jött át a Don—Dnyeper közére, másik része ott maradt, és még az arab utazók idejében is ott lakott — s ugyanakkor a Denepertől nyugatra, 100