Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Zólyomi József

Attila Heves megyében végzett gyűjtéseit ismerjük, jómagam Nógrád megyéből publikáltam adatokat a népi állattartásra. Referátumomban azokról a Nógrád megyei kutatási eredményekről szeretnék beszámolni, amelyek publikálására eddig még nem került sor. Ezek közül is két témát emelnék ki: a) A pásztorok származása, mozgási körzete. b) Az istállók számának, méretének, elhelyezésének változása. A két témát a 18. század elejétől ismertetem az eddig végzett levéltári kutatások alapján. Azért csak ezidőtől kezdve, mert korábbi források nincsenek a levéltárban, amelyek adatokat őriznének e témákhoz. Tanúvallomásokból ugyan néhány esetben bepillantást nyerhetünk ia 18. századot megelőző időszakba is, de ezek száma sajnos nagyon csekély, mélyebb összehasonlításra, jelentősebb öszsefüggések levonására nem alkalmasak. a) A PÁSZTOROK SZÁRMAZÁSA, MOZGÁSI KÖRZETE A pásztorok származására vonatkozó legtöbb adatot, a periratokban és a közgyűlési jegyzőkönyvekben találunk. A pásztorok sohasem tartoztak — néhány feles juhász kivételével — a társadalom vagyonosabb rétegei közé. Jobb megélhetésük érdekében gyakran felkeresték a közelebbi-távolabbi falvakat, hogy onnan állatokat hajtsanak el, majd a legközelebbi kocsmárosnak, kereskedőnek eladják. Szilajabb természetük miatt kezdeményezői voltak a kocsmai verekedéseknek, de sok egyéb tiltó rendelkezést is szivesen megszegtek. Ezzel a néhány mondattal érzékeltetni szerettem volna azt a tényt, hogy a pásztorok magatartásuk miatt gyakran találták szembe magukat a törvénnyel. A törvény elé idézésük adott lehetőséget arra, hogy adatokat kapjunk a pásztorok származására, mozgási körzetére. A bíró, vagy a falu hadnagya elé idézettektől, nevükön kívül megkérdezték azt is, hogy hol születtek, mikor jöttek el szülőfalujukból, és eddig mivel foglalkoztak. A törvény elé került pásztorok többsége, nevének, szülőhelyének megemlítése mellett részletesen felsorolta, hogy eddig mely falvakban kiknél teljesített szolgálatot és milyen minőségben. A levéltári források alapján mintegy 400 pásztor életútját tudtuk figyelemmel kísérni. Ebből a négyszáz pásztorból 180 juhász, 40 tehenész, 80 ökrész, 38 lovász és mintegy 50 kanász volt. Ezeknek a pásztoroknak 1716—1760 között került sor csíntevéseik kivizsgálására. A 180 juhász közül 36-an a Zólyom megyei Gyetvát, 98-an — közelebbi helymegjelölés nélkül — Liptó megyét, 22-en Árva, 14-en Trencsén, 8-an pedig Gömör megyét vallották születésük helyéül. Tanulságos megemlíteni, hogy a Gyetváról és Liptó megyéből érkező juhászok Nógrád megyei gazdáiknál az első években parenyicát készítettek, még a mintázott sajtnyomó használatára is sor került. A parenyica készítését, a sajtnyomó minta használatát nagyon gyorsan megszüntették, mert a nógrádi juhtartók ezt a sajtkészítési módot nem kedvelték. Egy lucfalvai juhász 1734-ben panasszal fordult a megyéhez, mert gazdája a sajtnyomó mintát összetörte, nehogy a továbbiakban ezzel készítse a sajtot. Forrásaink megőrizték a juhtartással kapcsolatos szavakat is. A 18. század első felében készült iratokban olvashatjuk a napjainkig élő elnevezéseket: bacsa, valaska, geleta, lésza, koliba, zsendice, karám, vareca. Tőlük származik a föld kosaras trágyázásának elterjesztése is. Nem tartozik szorosan témánkhoz, de ha már a juhászokról van szó megemlítem, hogy a juhtejre, illetve az ebből készült sajtra a juhtartók mindig 54