Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Borsai Ilona

„Kiment boreé, mé nem gyön má, Jaj istenem, de soká jár! Memma jecs cseppet se jittam, Bizon maj me halok szomjan." (Ethn. 1891, 105) A 20. századi publikációk, kéziratos gyűjtések és hangfelvételek tanúsága szerint ez a szöveg a mai napig is gyakran hangzik fel palóclakta területeken — elsősorban Nógrád és Heves megyékben —, rendszerint duda-dallam jellegű, ereszkedő, kvintváltás nyomait őrző, e területekre különösen jellemző fordulatokat tartalmazó dallamtípushoz kapcsolódva. E dallamtípus egyik változatát — szöveg nélkül — más alkalommal Pintér Sándor maga is közli (Ethn. 1891, 221), mint egy palóc lakodalmi tánc-sorozat utolsó darabját; távolabbi változata is feltűnik ugyanott „egy másik originális palócz táncz" dallamaként, amelyet „Eperjesi Ferencz jegyzett fel 1846-ban Puszta-Monostoron." A Magyar Népzene Tára III/A (lakodalmas) kötete mintegy 20 változatot közöl e dallamtípusból (820—839), valamennyit palóc területekről: Heves, Nógrád, Gömör és Hont megyékből; a Zenetudományi Intézet népzenei archívuma pedig mintegy 100 változatot őriz, szintén palóc területekről. E változatok ma is gyakran kapcsolódnak a fenti szöveghez, egyéb lakodalmas, sokszor kifejezetten a hérészre utaló szövegek mellett, mint pl.: „Elhoztuk az ajándékot, Mutassák meg a menyasszonyt.. ." (MNT III/A 820) ; „Sárga csikó, csengő rajta. A hérészbe megyünk rajta..." (AP. 1613, Nagylóc, Kerényi 1956). Jellegzetes ereszkedő-kvintváltó szerkezetű duda-dallamokat találunk a 19. század közepéről Bunkó Ferenc „13 karancsi Palóc Nóta" és Kubinyi Ferenc „Régi Palócz Magyar Dalok" című hangszeres szvitjeiben („láncolataiban") is; ezek azonban az említett típusnak meglehetősen távoli változatai. 5. A régi lakodalmak másik jellegzetes mozzanatának, a gyertyás táncnak leírásaiban is találunk az újabb gyűjtésekkel egybevetésre érdemes népzenei utalásokat. A 19. sz. elején pl. Balogh Sámuel így ír: „Éjfél előtt a vőfély... meggyújtván egy épen ezen alkalomra készített három ágú gyertyát... elkezdvén a' mu'sikus az épen csak e' végre szolgáló, vagy a' minek hívják, lefektető dalt, mellynek különös melódiája van... különös táncz-figurákkal megkerülgetik egynehányszor a' szobát, fenn hangon dalolván a' mu'sika mellett a' lefektető dalt." (Tud. Gyűjt. 1827, 49) A 19. sz. végén Pápai Károly és Pintér Sándor is említést tesznek egy hasonló elnevezésű dalról: „ ... a vőfély ... elkezdi a fektető verset és a czigány húzza a menyasszonynótát, a fektető nótát. A vőfély ilyenkor fokosát hóna alá szorítva, egyik kezében ujjai közé 3—4 égő gyertyát vesz, a másikkal meg menyasszonya fogja kézen és minden vers után tánczol vele egyet. Azután a vőfély kiszalad a menyasszonnyal a kamrába ..." (Pápai 1890, 30) „... a vőfély ismét megveri a gerendát fokosával, s kikiáltja, hogy a „menyasszony altatása" kerüli a sorba; ...a násznagy jobb keze minden ujja közé égő gyertyaszálat fog, bal kezével pedig megfogja a menyasszony kezét és zeneszó mellett vezeti a nászágyhoz ..." (Pintér 1891, 105) A leírások egyike sem közli e „fektető nóta" dallamát — de még szövegének kezdősorát sem; mégis megkísérelhetjük a 20. századi gyűjtésekkel való egybevetést, ezúttal kizárólag a funkció alapján. 77